Barkóczi Flóra művészettörténész tárlatvezetése a Hámos Gusztáv – Katja Pratschke: A Semmitől az Egyig című kiállításon
„A tárlatvezetés során Hámos Gusztáv és Katja Pratschke kiállításon szereplő munkáinak rendszerét tekintjük végig, az alkotók érdeklődésének fókuszát jelentő idő- és térbeli dimenziók összefüggéseiben. A kiállításon megjelenő képelméleti és identifikációs kérdésfelvetések a Berlinben élő alkotópáros közös munkásságának, valamint korábban Hámos Gusztáv 1970-es évektől kibontakozó alkotói tevékenységének egyaránt meghatározó elemei. A hetvenes évek konceptuális művészeti környezetében a személyes önmeghatározás és a művészeti (ön)definíciós kérdések számos esetben, így Hámosnál is szorosan összekapcsolódtak. Hámos korai munkáiban a montázstechnika hangsúlya, az önarcképekkel való kísérletezés, vagy a vizuális percepció analízise fontos lenyomatait jelentik a kelet-európai avantgárd sajátos fotóhasználatának. A 2000-es évektől Katja Pratschkéval együtt készített munkák a kiállításon a korai munkák organikus folytonosságában jelennek meg, ezzel az egyéni és közös életművet egységes rendszerbe helyezve.” (Barkóczi Flóra)
Schedule
A Semmitől az Egyig Hámos Gusztáv és Katja Pratschke alkotópáros első önálló, nagyobb léptékű kiállítása Magyarországon. Legjellemzőbb műfajuk a nagyrészt fotografikus állóképeket tartalmazó fotófilm. Saját megfogalmazásukban: a fotófilm „alatt olyan mozit értünk, amiben általában állóképek – fotók – szerepelnek. A filmek a fotóval kinematográfiai kísérleteket folytatnak, a kép-, és a hang filmmé konstruálásával, komponálásával foglalkoznak, ez pedig nézőiket arra sarkalja, hogy mozit gondoljanak.” A kiállítás különlegessége, hogy számos olyan, a hetvenes évekből származó fotográfia is bemutatásra kerül, amely nem, vagy csak több, mint negyedszázaddal ezelőtt volt látható Magyarországon. E konceptuális fotográfiáknak és fotóperformanszoknak az öntematizálás áll a középpontjában, mely a fotófilmekkel és fotóobjektekkel együtt a kiállításban rajzolja ki a szubjektum térbeli útvonalát: az egyéni és kollektív történetek és érzékelések összefonódását, az egyén identitásának formálódását.
Barkóczi Flóra művészettörténész, a KEMKI (Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóintézet – Szépművészeti Múzeum) kutatója, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia Tanszékének óraadója, valamint az ELTE BTK Film-, média- és kultúraelméleti doktori programjának doktorandusza. Kutatási érdeklődése elsősorban a technikai médiumok (fotó, videó, internet stb.) képzőművészeti használata felé irányul, az 1960-as évektől napjainkig. Doktori kutatásában az 1990-es évek magyarországi képzőművészetét az internetes kultúra megjelenése és a rendszerváltást követő társadalmi átalakulások összefüggéseinek kontextusában vizsgálja. Számos hazai és nemzetközi kiadványban jelent meg publikációja.
A korlátozott férőhely miatt az eseményen való részvétel előzetes regisztrációhoz kötött. Regisztrálni a programra az [email protected] e-mail címen lehet, a tárgy rovatba kérjük beírni: Tárlatvezetés – szeptember 14.
A résztvevők száma maximum harminc fő.
A tárlatvezetésen a regisztrált látogatók a kiállításra szóló, aznap váltott kedvezményes vagy teljes árú (diák, nyugdíjas vagy felnőtt) belépőjeggyel vehetnek részt.
Felhívjuk kedves látogatóink figyelmét, hogy a kiállítást 14 év alatti kiskorú személyek kizárólag szülő, vagy gondviselő, illetve a kiskorú felügyeletére jogosult felnőtt kíséretében látogathatják és tekinthetik meg.
Tájékoztatjuk, hogy eseményeinken hang- és képfelvétel készülhet, amelyből a Mai Manó Ház részleteket használhat fel az intézmény programjainak népszerűsítése céljából.
Hungarian House of Photography - Mai Manó House
Mai Manó House – The Hungarian House of Photographers – operates in a studio-house built at the end of 19th century, for the commission of Mai Manó (1855-1917), Imperial and Royal Court Photographer. This special, eight-story neo-renaissance monument is unique in world architecture: we have no knowledge of any other intact turn-of-the-century studiohouse. In addition, it serves its original goal, the case of photography again. The aim of Mai Manó House is to advance the development of Hungarian photography and raise photography’s national prestige as a distinct form of art. The institution plays a marked role in the cultural life of Budapest and Hungary, while the organization of exhibitions and programs abroad is getting more and more emphasis within its activities. The reputation of justly world-famous Hungarian photographers of the 20th century offers a great opportunity to regain our old status in the world of photography by the introduction of the generations following those great masters