A Magyar Nemzeti Galéria 90-es évek korai technokultúrájának a progresszív képzőművészettel való összefonódását bemutató Technocool kiállítás apropójából a Telekom Electronic Beats és a Hosszúlépés közös szervezésében most te is végigjárhatod a kor kultikus helyeit!

Sajnos a tematikus sétákra a helyek már elfogytak, de az összeállított lista alapján magadtól is bármikor végigjárhatod a helyszíneket.

Forrás: Soos Bertalan

Kultiplex

Budapest, Kinizsi u. 28, 1092

Blue Boxból Kultiplex, moziból szórakozóhely és közösségi tér; egy kultikus hely, amely keretezi, sőt magában foglalja a kilencvenes éveket. Ahol mesélni lehet arról, hogyan törtek ránk a kilencvenes évek új filmes tendenciái Quentin Tarantinótól David Lynchen át a dán Dogma-filmekig, miközben a Titanicról sem feledkezünk meg. A magát a multiplexekkel szemben meghatározó Kultiplex már az undergound elektronikus zene egyik meghatározó színtereként, de más zenei stílusokat is befogadva vált közösségformáló hellyé az ezredfordulón.

2000-től az új székhelyet kereső Tilos Rádió költözött a nem túl sikeresen működő mozi helyére. Az intézmény ekkor változott Kultiplexszé, ami az ekkoriban elterjedő multiplexekkel szembehelyezkedő, művészeti elköteleződést hirdette.

A Kinizsi utcában álló épület tehát mindig is kulturális események színhelye volt, Blue Box korában is rendeztek itt koncerteket, fesztiválokat, ismeretterjesztő előadásokat. A Tilos Rádió beköltözésével aztán ez a törekvés felerősödött: a Kultiplex „alternatív közösségi házként” a rádióstúdió és a filmvetítések mellett változatos műfajú koncerteknek, buliknak, rendezvényeknek adott otthont. A cél a különböző rétegműfajok szerelmeseinek kiszolgálása volt: drum'n'bass, breakbeat, minimál techno, reggae, rock-metal, hiphop, dzsessz és egyéb kevésbé mainstream zenei stílusokat képviselő bandák, DJ-k léphettek itt fel. A hely a külsejében is az alternatív vonalat tükrözte: az összegraffitizett külső fal, valamint később, a 2000-es évek romkocsmáiban még divatosabbá váló, mindent elborító, eklektikus apróságok utánozhatatlan hangulatot kölcsönöztek neki.

Természetesen ahogy a legtöbb szórakozóhelynek, a Kultiplexnek is voltak ellendrukkerei. A lakók tiltakoztak az épület körül éjszaka hangoskodó vendégek miatt, majd kultúrpolitikai támadások is érték a helyet. Az ügy megmozgatta a rajongókat és a sajtóban is visszatérő téma volt, ám az erőfeszítések hiábavalónak bizonyultak. A folyamatok fájdalmas véget értek: 2008 februárjában bezárták, majd annak ellenére, hogy a bérlők megpróbálták műemlékké nyilváníttatni, a százéves épületet lerombolták. A hely az egy hónapos Dózer Fesztivállal búcsúzott, ahol a legkedveltebb fellépők tértek vissza: koncertet adott a Ludditák, a Balaton, a Quimby, a Heaven Street Seven, a Copy Con és Tereskova, a Stereochrist és Sickratman, az Amber Smith és Akkezdet Phiai, a Korai Öröm és a Mystery Gang, a Fresh Fabrik, a Hippikiller és a Paso Sound System.

Forrás: streetartbp.hu

Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu

Tilos az Á

Budapest, Mikszáth Kálmán tér 2, 1088

A Bakony étteremből lett Tilos az Á a rendszerváltozás időszakában kiszabadította az egyetemi klubok és művházak világából az addig tűrt és tiltott undergrond zenei és képzőművészeti életet. Igazi kulturális műhelyként működött a hely, amit sok más mellett Palotai Zsolt, a TÁP Színház, a Vákuum TV és a Pesti Est tevékenysége is fémjelzett. A hely érdekessége, hogy a ma Tilos a tilosként újra működő kávézó most is őrzi azt a New York-i utcákat ábrázoló hatalmas falfestményt, amit még a hőskorban egy francia képzőművész készített. Ezen az állomáson a korszak képzőművészeti életének feltörekvő fiatal nemzedékéről is említést teszünk (TechnoCool).

A nyolcvanas évek második fele előtt Magyarországon a popkultúra, a szórakozás, a koncertélet erős állami kontroll alatt zajlott, a helyszínek jellemző módon egyetemi klubok, művelődési házak és más, állam által így-úgy ellenőrzött kulturális és közoktatási intézmények voltak. A korszak – azaz a nyolcvanas évek második fele előtti időszak – kultikus intézményei szinte mind ebből a körből kerültek ki: Bercsényi klub, Ráday klub, Kassák klub, Ikarus, Ifjúsági Park. Ezeken kívül egy-egy nem művelődési házban vagy -intézményben üzemelő diszkó – Fortuna, Margit híd diszkó –, az intézményrendszer perifériáján működtek, mint az underground kulturális elit legfontosabb helyszínei. A Fiatal Művészek Klubja, a punkok bázisát jelentő Fater klub és Mutter klub vagy egy-egy, tényleg csak mutatóban létező zenés-táncos hely színesítette a képet.

Forrás: telex.hu

Forrás: museum-digital-org.hu

Forrás: Soos Bertalan

Bahia Bolt

Bahia Bolt, Budapest, Baross u. 6., 1085

Amíg eljutunk következő állomásunkra, érintjük a Billiárd fél tízkor, a Totalcar és az Egocentrum szórakozóhelyek egykori helyszíneit, ezért ne legyenek kétségeink, már a kilencvenes évek éjszakai életének szívcsakrájában járunk. A Ciánkáli az első underground turkáló volt Budapesten, betömve azt a piaci rést, ami miatt korábban Bécsbe, Berlinbe, vagy Amszterdamba kellett menni egy egy szombat esti basic ruhadarabért. A szomszédos Darshan udvar, előrevetítve a későbbi romkocsmák világát, éttermet, kávézot és egy Bahia boltot is működtetett, miközben az elsők között hozta el Pestre az ázsiai, dél-amerikai és afró atmoszférát.

A cégalapító Mesterházy Ernő 1989-ben hozta létre alternatív ruha- és ajándékkereskedéssel foglalkozó vállalkozását. A cég sikerének az volt a titka, hogy a tárgyak és ruhák mellé életérzést és tartalmat is kínált. Fénykorában a hálózatnak negyven boltja működött, de az alternatív zenei és képzőművészeti színtérben a vállalkozás részeként működő Bahia Kiadó is meghatározó volt, amely többek közt az URH, a Kontroll csoport, az Európa Kiadó, a Trabant és a Balaton albumait adta ki. A 140 lemez mellett képzőművészeti albumokat és versesköteteket is megjelentettek Müller Péter Sziámi és Víg Mihály műveivel, valamint Wahorn András vagy éppen Bada Dada képeivel. A Bahia nevéhez köthető ekkoriban az alternatív Ráday Klub működése is.

Forrás: origo.hu

Forrás: capablog.hu

Forrás: Soos Bertalan

Marilyn Night Club

Budapest, Baross u 4, 1085

A nyolcvanas évek szűk levegőjének kibontakozó magánszférája a Rózsaszín cicák, a Pigalle és a Marilyn megnyitásával hozta el Magyarországra a hanyatló Nyugat fülledt erotikáját. E három sztriptízbár közül kétség kívűl az utóbbi futotta be a legnagyobb karriert; lévén, még ma is működik a hely. Ezen az állomáson az éjszakai élet, valamint a tabuként már szertefoszló erotika vadkapitalizmuson gellert kapott kilencvenes évekbeli világát idézzük meg.

A Marilyn Night Club 1993-ban nyitotta meg kapuit és Budapest azon sztriptízbárjai közé tartozik, amely túlélve a kilencvenes évek hektikusan változó éveit, sőt a 2000-es évek új szeleket hozó bulikultúráját, a mai napig változatlan tulajdonossal, Csomós Katalinnal működik, aki nem mellesleg háromgyermekes anyuka.

Katalin légiutaskísérő szeretett volna lenni a Malévnél, amiből végül egy rövidebb reptéri munka lett, majd hirtelen a vendéglátásban találta magát. Előbb a Rózsaszín Cicákban pultozott, majd a Pigalle lett a munkahelye. A Pigalle nem szolid szülinapi bulijairól volt híres, mindenki ismerte, aki az éjszakát járta. Külföldi vendégek ugyanúgy megfordultak itt, és Katalin egy sokat látott férfival beszélgetett a külföldi trendekről: táncról, lányokról, megfizethető látványról, rossz arcok nélküli 18 éven felüli lazulásról. Így érkezett meg a Kálvin térre a Marilyn, 1993-ban. Azóta ugyan számos átalakuláson túl vannak, de a tulajdonos és a koncepció ugyanaz maradt. Magyar és külföldi vendégek visszajelzése alapján is biztonságos, hangulatos és diszkrét sztriptízbárként tartják számon. Ide jár mindenki, aki virtuális helyett élő kukkolásra vágyik, legénybúcsúzik, efféle kikapcsolódást keres.

Forrás: Bauer Sándor / Fortepan

Forrás: Lechner Tudásközpont / Fortepan

Forrás: Soos Bertalan

Cha-Cha-Cha

Budapest, Kálvin tér, 1092

Megkockáztatható, hogy Kelet-Közép Európában egyedülálló módon működött a hely egy metróaluljáróban, ahol csütörtök este indult a buli és egészen vasárnap hajnalig adták egymásnak a stafétát a különféle DJ-k. Ennyire szürreális hely kevés volt a városban, ahová ráadásul nem a legfiatalabbak, inkább a késő húszas, kora harmincas korosztály járt. Talán a Kálvin téri Cha-Cha-Cha volt az a hely a Kultiplex mellett, ahol szinte észrevétlenül intettünk búcsút a kilencvenes éveknek.

A Kálvin téri metróaluljáróban, az egykori Mónika presszó helyén működő Cha-Cha-Cha Budapest egyik legérdekesebb, a szó szoros értelmében „underground” szórakozóhelye volt. Az apró, alig pártucat négyzetméteres klubban a pesti éjszaka legeredetibb és legelborultabb arcai adtak találkát egymásnak éjszakáról éjszakára. A társaság – ahogy a zenei felhozatal is – meglehetősen vegyes volt.

A Cha-Cha-Cha táncoltatós zenéinek (szerdánként például Erdélyi „Superman” Zsolt DJ-zett) és barátságos hangulatának köszönhetően hamar felkapottá vált. Sokszor a fél aluljárót megtöltötték a partyarcok – egészen addig, amíg 2007 áprilisában a 4-es metró építése miatt be nem zárták a helyet. A bezárás hírére a szórakozóhely hetvenkét órás maratoni búcsúbulit szervezett, és a tulajdonosok két másik, szintén lebontásra ítélt hellyel, egy szendvicsbárral és egy édességbolttal együtt pert indítottak a BKV és a főváros ellen. Hiába: a kultikus kocsma azóta sem nyithatott újra. 2010-ben DPU Chachacha néven ugyan gründoltak egy új – és a maga módján hasonlóan szerethető – klubot a Déli pályaudvar egykori Utasellátójának helyén, de ma már azt is hiába keresnénk. Ahogy a margitszigeti Chachacha Cabriót is, amelyet 2013 szeptemberében voltak kénytelen bezárni, miután a tulajdonos margitszigeti atlétikai centrum nem hosszabbított szerződést velük.

Forrás: Soos Bertalan

East-West Business Center

Budapest, Rákóczi út 1-3, 1088

A kilencvenes évek éles korszakhatárt jelentett a hazai építészetben és az urbanisztikai fejlődésben is, elhozva az acél-üveg-gránit biznisz, vele a plázák és irodaházak korszakát. A posztmodern ugyanolyan váratlanul tört ránk, mint a piacgazdaság, a kevés nemzetközi mércével mérve nivós épület mellett számos provinciális architektúrával „gazdagítva” a városképet, de akár az éttermek, bárok és edzőtermek világát is. Az Astoria sarkán néhány jellemző példával idézzük meg a korszak ma is velünk élő építészetét.

Forrás: Soós Bertalan

Bulinegyed

Ahogy a kilencvenes évek a végéhez közeledett, kezdett felnőni egy új, bulizni vágyó generáció, akiknek a nyolcvanas évekről már csak a gömbmászókák ugrottak be. A budapesti éjszakai élet szíve és ritmusa megváltozott, a hangsúlyok a belső hetedik kerület felé mozogtak el. A pusztulásukban is megkapó belvárosi épületek meglepő módon születtek újjá – ha állagukban nem is, legalább kulturális jelentőségükben. Az önkormányzati tulajdonban lévő, gyakran bontásra ítélt házakba néha teljesen, néha félillegálisan beköltöztek az alternatív valóságot kereső fiatalok, akik itt teremtették meg saját világukat, és sorra nyitották a romkocsmákat, ezzel a 2000-es évek elején teljesen újat hozva a budapesti éjszakai életbe. A  különös, semmi mással össze nem keverhető belső tereket leginkább a pénzhiány formálta és az autentikus élményeket és megfizethető szórakozást kereső nyugati turisták tették világhírűvé.

A pusztulásukban is megkapó belvárosi épületek végül meglepő módon születtek újjá – ha állagukban nem is, legalább kulturális jelentőségükben. Az önkormányzati tulajdonban lévő, gyakran bontásra ítélt házakba néha teljesen, néha félillegálisan beköltöztek az alternatív valóságot kereső fiatalok, akik itt teremtették meg saját világukat, és sorra nyitották a romkocsmákat, ami a 2000-es évek elején valami teljesen újat hozott a budapesti éjszakai életbe. A romkocsmák különös, semmi mással össze nem keverhető belső tereit nem vizionárius belsőépítészek csoportja, hanem a pénzhiány és a rendszerváltás, illetve a 2000-es években felnőtté váló és bulizó fiatalok retró iránti fogékonysága hívta életre, majd az autentikus élményeket és megfizethető szórakozást kereső nyugati turisták tették világhírűvé. Az új helyek ezer darabra szedték és kreatívan újrahasznosították a kor tárgyait, kigúnyolva és így ártalmatlanná téve a rezsimet, amely sokszor elviselhetetlen keretek közé szorította a szülők és nagyszülők generációját.

Forrás: Soós Bertalan