Velencei Képzőművészeti Biennálé 2026 – Pavilonok és kiállítások, amiket ne hagyj ki!

A 61. Velencei Képzőművészeti Biennálé több szempontból is rendhagyó. Nemcsak amiatt, mert a kiállítás Koyo Kouoh hirtelen halála után végül főkurátor nélkül valósult meg, hanem azért is, mert számos politikai és társadalmi vita kereszttüzébe került. A jelenlegi háborús és globális konfliktusok elfoglalták mind Velence kiállítótereit, mind utcáit sztrájkok, tüntetések és olyan aktivista performanszok formájában, mint a Pussy Riot kiállása rózsaszín balaklavában az újranyitott orosz pavilon előtt.

Az In Minor Keys, a Biennálé idei központi témája a spirituális kapcsolódásokat, a közösséget, valamint a művészet mindent átható erejét és reprezentációs szerepét állítja középpontba. A nagy politikai gesztusok helyett inkább a személyes és intim tapasztalatok felé fordul, miközben azt vizsgálja, hogyan válhat a művészet egyszerre menedékké, közös ellenállássá és nyelvvé egy egyre instabilabb világban. A megvalósult kiállítás azonban ezen túllép és komplexebb képet mutat, visszatérő elemei a globális politikai és társadalmi konfliktusok.

A kiállítás egészen november 22-ig látogatható, és 110 ország 111 művészének munkáit mutatja be. Ahhoz, hogy ne vessz el teljesen, ha idén a Biennálén jársz, mutatjuk, melyik pavilonokat nem szabad kihagynod!

Kiemelt kép: Ausztrál Pavilon – Khaled Sabsabi: conference of one’s self. Fotó: Andrea Rossetti

Magyar Pavilon – Koronczi Endre: Pneuma Cosmic

Koronczi Endre Pneuma Cosmic című kiállítása egy elmerülős, mélyen elgondolkodtató élményt nyújt. Alapja egy fiktív kutatás, mely a kozmikus lehelet az egész világot átható, légmozgásként megmutatkozó jelenlétét követi nyomon. A Cserhalmi Luca által kurált kiállítás végigkísér a különböző megjelenési formáin: fiktív és valós dokumentációkon, talált leleteken, fogalommagyarázatokon, kinetikus és videóinstallációkon keresztül. Az atmoszférát pedig Balogh Máté zeneszerző akusztikus eleme teremti meg.

A kiállítás asszociációkra és lassú befogadásra épít, a pavilonok túlstimuláló és végtelen rengetegében türelmesebb jelenlétet igényel. Mi sem mutatja meg ezt jobban, mint a kiállítás végén található Végtelen türelem (Lélegző fal), melynek emelkedése és süllyedése szinte alig érzékelhető, mentális kapacitás vagy idő hiányában ezt könnyen elmulaszthatjuk. Állj meg, vedd észre és lélegezz vele!

Fotó: Szabó Zsófia / Pneuma Cosmic

Osztrák Pavilon – Florentina Holzinger: Seaworld Venice

Az Osztrák Pavilonban idén Florentina Holzinger performanszművész és koreográfus Seaworld Venice című projektje kapott helyet. Nem túlzás azt állítani, hogy a legnagyobb érdeklődést az itt sorozatosan megjelenő performanszok váltották ki – a harangból lógó, a pavilont elárasztó vízben jetskiző vagy éppen a robotkutyákkal őrzött akváriumban úszó meztelen testek posztapokaliptikus hangulata és nyomasztó látványa a Velencei Biennálé szenzációjává vált.

A víz szennyezésére reflektáló performanszok különböző rituálék formájában jelennek meg és különféle problémákra – túlturizmus, patriarchális struktúrák, környezetkárosítás – utalnak erőteljes és elvont vizuális elemekkel. A kiállítás önmagában is elég emésztenivalót és gondolatcsomagot ad útravalónak – a felkapottságán túl aktualitása miatt ezt biztosan nem érdemes kihagyni.

Fotó: Nicole Marianna Wytyczak / Seaworld Venice

Japán Pavilon – Ei Arakawa-Nash: Grass Babies, Moon Babies

A Giardiniben sétálva már messziről is jól észrevehető, hogy a Japán Pavilont elözönlötték a színes ruhás, napszemüveges játékbabák. A 208 figura közül a látogatók a kiállítás központi terében választhatnak egyet, majd a karjukban tartva szabadon végigsétálhatnak vele a kétszintes épület belsejében és körül. Ezzel Ei Arakawa-Nash japán–amerikai queer alkotó egy különösen személyes és immerzív utazásra visz, amelynek végén még pelenkát is cserélhetünk, hogy hozzáférjünk egy QR-kódhoz, mely a babák születésnapjáról szóló vershez vezet.

A kiállítás interaktív jellege kiszakít a passzív befogadói pozícióból, ami kifejezetten felszabadító élmény a Biennálé végtelen vizuális ingere között. Érdekes adalék a kiállításhoz az a jelenség, ahogyan a babák fizikai és lelki súlya szinte azonnali hatást vált ki. Akaratlanul is belehelyezkedünk egy gondviselő szerepbe, ami befolyásolja azt, ahogyan egymáshoz viszonyulunk. Ezáltal a pavilon a boldog együttlét és az egymásra figyelés terévé válik – mintha csak a játszótéren beszélgetnénk a többi szülővel, ismerkednénk a gyermeknevelés nehézségeivel és osztanánk meg a tapasztalatainkat saját babánkkal a karjainkban.

Fotó: Uli Holz / Glass Babies, Moon Babies

Dán Pavilon – Maja Malou Lyse: Things to Come

Maja Malou Lyse kiállítása a Dán Pavilonban a közelgő termékenységi válságot járja körül két installáció segítségével. A munkák azt vizsgálják, hogy vajon az erotikus képek képesek lehetnek-e növelni az emberiség termékenységi potenciálját, avagy, hogy a pornográfia segítségével meg lehet-e menteni az emberiséget.

A két elkülönülő tér egyikében egy filminstalláció, a másikban pedig egy sperma-„oltár” látható. Az előbbi – a DIS művészeti kollektíva közreműködésével – Nicolette Shea felnőttfilm színésznőt jeleníti meg laboratóriumi kutatóként egy 2045-ben működő spermabankban. A másik teremben kriogén tartályok sorakoznak, amelyek felületén a „sperm racing” egyik versenyéről vetítenek felvételeket. A futurisztikus és nyomasztóan minimalista környezetben jól működnek ezek az alkotások, felerősítik azt a világvége-hangulatot, amely Koyo Kouoh idei koncepciójának több pontján is visszaköszön. Mindezt ráadásul a szórakoztatóipar vizuális nyelvén keresztül teszik, abszurd és ironikus módon.

Fotó: Ugo Carmeni / Things to Come

Cseh és Szlovák Pavilon - Jakub Jansa és Selmeci Kocka Jusko: The Silence of the Mole

A pavilon megnyitásának századik évfordulójára húsz év után először ismét közösen képviseli magát Csehország és Szlovákia a Biennálén. A cseh Jakub Jansa, valamint a szlovák Alex Selmeci és Tomáš Kocka Jusko művészpáros együtt töltötték meg a teret munkáikkal. A projekt központi alakja Mr. M, egy utcai előadóművész, aki egész életét egy vakondszerű karakter megformálásának szentelte. Mr. M a gondoskodás, a kreatív munka és az empátia megtestesítője, egy mesebeli figura, aki idővel egy tömeggyártott árucikké, nosztalgikus mítosszá és a kulturális diplomácia kabalájává vált.

Az itt látható film őt állítja a középpontba, amelyhez szorosan kapcsolódik Selmeci Kocka Jusko különböző építészeti elemekből felépülő térinstallációja. Az alkotások mindkét ország kulturális referenciáiból merítenek, rétegzett jelentésű, komplex világot hozva létre a pavilon falai között. Így a projekt egyszerre a művészeti szcéna ünnepe és kritikája, ami egy sötét, reménytelen tükröt tart a kreatív közeg jelenlegi állapota elé.

Fotó: Jan Kolsky / The Silence of the Mole

Koszovói Pavilon – Brilant Milazmi: Hard Teeth

Brilant Milazimi munkája egy immerzív festészeti installáció az újranyitott Chiesa di Santa Maria del Pianto szakrális terében. A tizenhét méter hosszú, nyolc panelből álló festményen Milazimi sorban álló embereket ábrázol a koszovói vidéki tájat idéző hegyek között. A panorámakompozíción törékeny testek jelennek meg gyötrődő, groteszk mosolyú arckifejezéssel, amely utal fizikai és mentális nehézségekkel járó helyzetükre.

A várakozás köré épülő alkotás egy olyan tapasztalatot dolgoz fel, amely a világ számos pontján aktuális lehet. Milazmi a koszovói bürokrácia lassúságára és az adminisztrációs folyamatokra reflektál, miközben a globális migrációs és háborús helyzetekre is felhívja a figyelmet. A sorban álló alakok azon emberek tömegeit idézik meg, akik a háború elől menekülnek, határokon és ellenőrzőpontokon várnak a menedékjogra vagy arra, hogy kiderüljön, maradhatnak-e egyáltalán.

Fotó: Lorenzo Palmieri / Hard Teeth