Schedule
Az emberi boldogtalanság forrása nem külső erőkben, hanem saját működésünkben keresendő: a konfliktusban, a versengésben és a birtoklási vágyban. Egy képzeletbeli utazás különböző állapotokon keresztül tükröt tart elénk, és arra kérdez rá, hogyan élhetnénk másképp.
Háromrészes táncjátékunk a káosztól az átmeneten át egy lehetséges rend felé vezet. Nem történetet mesél, hanem egy belső folyamatot követ: a hibák felismerésétől a változás lehetőségéig. A fókusz az itt és moston van – azon, hogy mit jelent ma a boldogság.
POKOL – A modern káosz
„A Pokol a veszteség és a tájékozódásvesztés tere, ahol az egyén fokozatosan elveszíti kapcsolatát önmagával a világ zajában. A kapcsolódás állandó, mégis az élmény a mély, megosztott magányé. A testek az ütközés, az elutasítás és az összeolvadás dinamikáiban mozognak, ciklikus mintákat ismételve, amelyek soha nem vezetnek valódi kapcsolódáshoz. Minden gesztus a társadalmi nyomásból születik, a valahová tartozás és a láthatóvá válás szükségletéből fakad, egy folyamatos konfliktusban a külső kép és a belső valóság között.
Ez a Pokol nem a büntetés helye, hanem a fogyasztásé: egy néma káosz, amelyben az identitás szilánkokra hullik és feloldódik, tükrözve a kortárs emberi létállapotot.”
Giovanni Napoli
PURGATÓRIUM – A lélek karanténja
„A lelkek a hét főbűn megtestesítésén keresztül változnak, megélt tapasztalatként lakják be azokat. Minden bűn formává és átjáróvá válik, az ébredéshez vezető szükséges küszöbbé. Az ember a saját testén éli meg őket: találkozik velük, keresztülhalad rajtuk, és általuk formálódik, mígnem az, ami egykor árnyék volt, megértetté és meghaladottá válik. Itt a bűn nem elutasított, hanem szembenézett, bejárt és végső soron meghaladott tapasztalat.
Csak ezután vezeti tovább a fény a Paradicsom felé, ahol az átalakulás teljessé válik, és felemelkedéssé nemesül.”
Thomas Martino
PARADICSOM – A jóváhagyott valóság
„A koncepció a Paradicsom emberi léptékű újragondolásából indul ki. Nem transzcendens helyként, hanem bennünk rejlő lehetőségként tekint rá: olyan állapotként, amely a döntéseink és viszonyulásaink eredményeként jön létre. Ahogyan képesek vagyunk a világunkat mások – vagy saját magunk – számára pokollá formálni, úgy képesnek kell lennünk arra is, hogy létrehozzuk a harmónia, a szeretet és a paradicsomi lét valóságát a jelenünkben, amely ugyan nem örök, de tapasztalás és tanulás révén újra és újra megidézhető.”
Czár Gergely
Zene: Lorenzo Cimarelli, montázs
Fény: Szabó Dániel
Styling és jelmeztervezés: Bianca Imelda Jeremias
Díszlet: Tóth Kázmér
Szövegíró: Szokolai Brigitta
Koreográfusok:
Pokol: Giovanni Napoli
Purgatórium: Thomas Martino
Paradicsom: Czár Gergely
Táncművészek: Miriam Munno, Diletta Ranuzzi, Rudisch Boglárka, Francesco Totaro, Vincze Lotár, Dorsich Hanna, Füzesi Csongor, Kiss Róbert, Alisa Kurilenkova, Gioele Marcante, Anna Dal Maso, Nina Lowe
Balett-igazgató: Pataki András
Művészeti vezető: Juronics Tamás
International representative: BALLETS - Didier Durieux
National Dance Theatre
On 15 February 2019, Budapest's unique new cultural arena opened its doors: the new National Dance Theatre in Millenáris Park. The building, equipped with the latest theatre technology and featuring unique architectural solutions, offers two theatre halls and a chamber hall for dance lovers, as well as rehearsal rooms for professional dancers. The foyer of the building will also become a community space open to visitors to the park, giving Millenáris the opportunity to become even more part of the capital's bloodstream.
