Bastien és Bastienne / A telefon

Wolfgang Amadeus Mozart alig volt 12 éves, amikor megkomponálta bukolikus kisoperáját, a Bastien és Bastienne-t, amelyet „alternatív helyszínen”, egy bizonyos Mesmer doktor kertjében adtak elő. Éppen annak a Mesmernek a házában, akinek mágnestalálmányára oly komikus hatással visszautal majd Mozart operaszerzői pályájának vége felé, a Così fan tuttéban. A források szerint a siheder Wolfgang maga költötte Colas varázsló-áriáját halandzsanyelven („Diggi, daggi, schurri, murri…”), a nyitányban pedig egészen különös tényként állapíthatjuk meg, hogy a főtéma gyakorlatilag megegyezik a jóval későbbi, beethoveni Eroica-szimfónia első tételének főtémájával…

Gyerekeknek szóló, egy kis varázslattal megspékelt szerelmi történet kerekedik most a Bastienből egy másik kis darab bevonásával, igazán alternatív helyszínen: az Operaház nagytermének előszínpadán, a zenekari árok felemelt platóján – Lotz Károly híres mennyezetfreskója alatt.

Gian Carlo Menotti

A telefon

Menotti 1947-es egyfelvonásos operája a bemutató idején bájos tréfa volt. Mára egy kortünet tragikomikus látlelete: a mobilkommunikáció átírta a világunkat, és új jelentésrétegeket adott a műnek is. Előadásunk egy mai nagyváros forgatagába helyezi a történetet, így nem csupán két emberről mesél, hanem arról a generációról, amely telefonon, e-mailen és közösségi portálokon éli életét, miközben lassan elfelejt a másik ember szemébe nézni. Kamaraopera kortárs fizikai színházi elemekkel és (talán) happy enddel.

Almási-Tóth András rendezését Valkai Andrea alakítja át a gyermeknézők számára.