Paradise Lost, Messa, Lacrimas Profundere
A gothic metal vitathatatlan legendája, a death/doom stílus úttörője, valamint a brit metal egyik legnagyobb hatású zenekara, a Paradise Lost 1988 óta írja a műfaj történelmét.

Program
A west yorkshire-i Halifaxból indult együttes olyan alapművekkel, mint az Icon, a Gothic vagy a Draconian Times, örökre bebetonozta magát a műfaj legnagyobbjai közé. Tizenhat stúdióalbumuk, négy EP-jük, valamint számos válogatás-, újrakiadás- és koncertlemezük révén a Paradise Lost mára a nemzetközi extrém metal egyik megkerülhetetlen alakjává vált. Átlépve fennállásuk tizedik évfordulóját, az olasz doom mestere, a Messa újabb lépést tesz a legendává válás felé nagyszabású negyedik, The Spin című albumával. A lemez lélegzetelállító utazásra hívja a hallgatót a kreatív képzeletük végtelen ege alatt, hangulatokkal, fordulatokkal és stílusokkal tarkított gyönyörű tájakon keresztül. A zenekar eklektikus, önmeghatározott stílusából, az ún. Scarlet Doom-ból kiindulva a The Spin egyszerre emelkedik és süllyed, mereng és harap, vigasztal és elpusztít – mindezt ösztönös, varázslatos energiával, valamint megszállott, tudatos munkával ötvözve. Latin nevük jelentése: „könnyeket hullatni” – és valóban, a Lacrimas Profundere több mint két évtizede járja a sötét, melankolikus zene ösvényeit. A zenekar eredetileg a gothic death-doom színtér egyik meghatározó szereplőjeként indult, ám az idők során hangzásuk egy letisztultabb, melodikusabb gothic rock/metal irányba mozdult el, olyan hatásokkal, mint a HIM vagy a The 69 Eyes. A 2019-es Bleeding the Stars című lemezzel azonban újra felfedezték korai, súlyosabb gyökereiket, és visszatértek a sötét romantikát súlyos riffekkel ötvöző, ikonikus hangzáshoz. A Lacrimas Profundere nem csupán stílusában, hanem színpadi jelenlétében is a klasszikus gothic metal szcéna egyik legkarakteresebb zenekara – koncertjeik egyszerre nyersek, érzelmesek és felejthetetlenek.
Dürer Kert
A Városliget mellől a Kopaszi-gát közelébe elköltözött Dürer a budapesti metálosok és egyéb fennmaradt periférikus szubkultúrák egyik törzshelye, amit viszont akkor is érdemes felkeresni, ha csak egy hibátlan kerthelyiségre vágysz. Mármint tavasztól. Addig pedig mehet a dara! És utána is.