Sumeet Anand Pandey
Dr. Sumeet Anand Pandey, Virágh Balázs és Novák Anikó ősi indiai klasszikuszenei koncertjén a Dhrupad hagyomány Gauhār Vāni vonalának énekeit adja elő. Nyugodt, csendes természet, fenséges zenei járás, valamint dallami, ritmikai és lírai gazdagság jellemzi. Az előadás a béke és nyugalom érzetének létrehozására irányul, kerülve az exhibicionizmust, azonban nem szakadva el a mélységtől és a virtuozitástól.
Program
◖ A dhrupad ◗
A dhrupad, az észak-indiai klasszikus zene legrégibb fennmaradt műfaja, mely sokak szerint a védikus kántálás ősi hagyományából ered. Emellett egy mára már elveszett hagyományra, a Salagsuda prabandha-ra is forrásaként tekintenek egyesek. A dokumentációk szerint a dhrupad a 15. században fejlődött ki, s az azt következő 3-4 évszázadban virágzott, az újabb énekstílus, a Khayal feltűnéséig és népszerűvé válásáig. Eredetileg templomokban, majd uralkodói udvarokban hangzott fel, míg ma nyilvános koncerteken hallhatjuk.
◖ A koncert felépítése ◗
A koncert egy rövid, angol nyelvű ismeretterjesztéssel kezdődik, Tóth Szabolcs szitárművész beszélget a fellépőkkel.
Az előadás az alkalomra választott zene dallami keretének és vázának lassú, szisztematikus kibontakozásával folytatódik, pulzálás nélkül, majd lüktetésben. A hosszúnyakú pengetős lant (tanpura) négy húrjának alapzümmögése fölött megszólaló énekhangokat a „Hari Om Anant Narayan” szanszkrit kántálásból származó magánhangzók telítik meg formával, színnel és tartalommal.
A koncert utolsó részében főleg szanszkrit és braj bhasha nyelvű kompozíciók hangzanak el. Bár ezek legtöbbje spirituális és vallási jellegű, sok közülük univerzális emberi értékekről, életfilozófiáról, a természetről és a jógáról szól.
Az est a rögtönzésben csúcsosodik ki, mely során a művészek spontán zenei beszélgetéseket folytatnak, eltávolodva a kompozíció rögzített szerkezetétől, dallami, ritmikai és érzelmi improvizációkkal; a dallami keret és a ritmus-rendszer határain belül maradva.
Az indiai klasszikus zene és a Darbhanga hagyomány jellegzetessége a tihai, egy egység háromszori megismétlése, mely a ritmusciklus kiindulópontjára érkezik; fokozást, növekedő dinamikát hordozva, figyelmet és várakozást kiváltva; a zene és a koncert végét jelezve. A Darbhanga, avagy Mallick hagyomány, az egyik fő dhrupad tradíció Indiában, alapítói egy 17. századi testvérpár.
Magyar Zene Háza
Kiállítás – Koncert – Beavatás A Magyar Zene Háza nem egy hagyományos múzeum vagy koncertterem. Három vállalt feladatán keresztül - múzeum, oktatás és előadóművészet – a látogatók aktív bevonásával hozza közelebb a zenét az érdeklődők számára. Gyermekközpontú szemléletével, zenepedagógiai programkínálatával izgalmas zenei birodalmat teremt. Az összetett zenei kínálatot a Sou Fujimoto japán sztárépítész által tervezett épület három szintje is támogatja. A föld alatti térben egy állandó és egy időszaki kiállító tér átfogó zenetörténeti sétáknak ad helyet. A park szintjén kialakított Koncert- és Előadóterem élőzenei programok, koncertek és workshopok szervezésére ad lehetőséget, míg a tó melletti szabadtéri kerthelyiségben baráti beszélgetések mellett élvezhetjük a szabadtéri színpad koncertjeit, előadásait. Az épület emeleti szintje az elmélyüléshez, a tanuláshoz kínál zenepedagógiai termeket.