A földnek a Tavasz telefonál, március van, 5 kulturális programot gyűjtöttünk össze, amit mindenképp érdemes megnézni a hónapban. Ebben a hónapban ünnepeljük a nőnapot, ennek kapcsán több női vonatkozású program is szerepel a listán. Fotókiállítás, színház, film, olvasókör, táncelőadás amelyek közül válogathattok vagy próbáljátok ki az összeset, mert “Március van s határtalan az Élet”.

Az üvegbura - Freeszfe Egyesület színielőadása

Március 18.

Sylvia Plath 1963- ban megjelent kultregénye máig sem vesztett népszerűségéből, és aktualitását is sikerült megőriznie az évek során. Sőt, ha lehet, még relevánsabbá vált napjainkban, hiszen olyan nyers éleslátással és őszinteséggel vagy akár explicitással beszél olyan, korábban tabunak számító témákról, mint a mentális betegségek, depresszió, öngyilkosság, az elmegyógyintézetek akkori kegyetlen bánásmódja és kezelési metódusaik, vagy épp a szexuális erőszak és a nők akkori helyzete (emiatt erős feminista áthallása is van a regénynek). A Freeszfe duodráma formájában, zenés-táncos betétekkel dolgozza fel Esther Greenwood elidegenedésének történetét.

Mások bőrében - Kiállítás

Elsa Parra és Johanna Benaïnous két francia fotográfus nő, akik általuk kitalált történeteket jelenítenek meg teljesen fiktív személyekről. Fotósorozataikban szerepjátékként bújnak ezen karakterek bőrébe, emiatt munkáik a fotó, színház és film határterületére esnek. A befogadók jogosan asszociálhatnak David Lynch látásmódjára. Női sorsokat felvonultató fényképeiken különböző földrajzi, társadalmi és kulturális közeget tárnak elénk valósnak tűnő helyzetekben és terekben, amelyeket mind maguk hoznak létre.

A kiállításon három sorozat tekinthető meg. A Beyond the Shadows (Az árnyékokon túl) a kanadai Calgary peremkerületei asszonyainak és lányainak melankóliáját ábrázolják. Ennek párja a The Timeless Story of Moormerland (Moormerland időtlen története), melyen mintha családi fotóalbumokat látnánk. A művészek a németországi, szászországj Moormerlandben becsengettek házakba, és megkérték az ott lakó családokat, hogy pár napig ott élhessenek és fotózzanak. A harmadik sorozat, a Ce que vaut une femme: Les douze heures du jour et de la nuit (Mit ér egy nő: a nappal és az éjszaka tizenkét órája) a legfrissebb. Egy padláson talált, lányok erkölcsi és gyakorlati nevelését segítő könyv, mely az avítt morális értékrendű társadalomból maradt ránk. A képeken szofisztikált humorral jelenítik meg a nők egyéni szabadságát és változatos identitását.

Wim Wenders: Tökéletes napok

A japán-német koprodukcióban egy vécépucoló akár unalmasnak is mondható napjait mutatja be, napjaink blockbustereihez és gyors vágású filmjeihez képes talán felfrissülést nyújthat a túlstimulált agyú nézőknek. A 78 éves rendezőnek nem saját ötlete volt a film koncepciója, 2022-ben keresték meg, hogy menjen Tokióba, és nézzen meg néhány nyilvános vécét. A Tokyo Toilet művészeti projekt 17 különlegesen kialakított vécét alkottak meg művészek a Sibuja kerületben.

A japánrajongó Wim Wenderst kérték fel, hogy készítsen egy rövid dokumentumfilmet a konstellációkról, de a rendező végül úgy döntött, hogy egész estés fiktív drámát érdemelnek. A főszereplő Hirajama hétköznapjait, monoton napi rutinját mutatja be. Felkel hajnalban, összehajtja matracát, megnyírja bajszát, a lakása előtti automatából vett üdítőből kettőt-hármat szürcsöl, majd kiválaszt egy kazettát, és egy oldschoolrock- vagy popszámot hallgatva elindul dolgozni, vagyis vécét pucolni.

A mindezek alapján nyomorúságos életet élő férfi nem keseredett meg, éppen ellenkezőleg, minden hajnalban, mikor kilép az utcára, első dolga az égre mosolyogni. Láthatóan élvezi a munkáját és valószínűleg önként hagyott fel egy fényűzőbb élettel, és választotta a remete életmódot. És az is kiderül, hogy sokkal műveltebb, mint gondolnánk. A film Wender elképesztő szenzibilitása és szeme nélkül élvezhetetlen lenne, de a tökéletes zeneválasztásokkal és egy-egy hihetetlen pontosságú beszéddel, történéssel megszerkesztett film összművészeti, mozivászonra alkalmazott, valóságos költészeti csúcsteljesítmény.

Tóth Krisztina: Akvárium - Budapesti Nők olvasókör

Március 19.

A főváros és nők viszonyát vizsgáló olvasókör egy-egy kortárs vagy klasszikus művön keresztül ássa magát választott témájába. Képzeletbeli és valós femme fatale-ok, meghatározó művészek, alkotók, hősök a mindennapi élet láthatatlan mozgatói. Nők, akik rajta hagyták kéznyomukat a városon, női szolidaritás, tipikus női terek; milyen szabályrendszerek határozták meg életüket, ezeket hogyan és kik próbálták szétfeszíteni.

A március 17-én, a Tompa17 kávézóban Tóth Krisztina Akváriumáról lesz szó, melyben az írónő tökéletes precizitással vegyíti a naturalizmust, az iróniát és a fekete humort és a feloldozást a múltunk alól a kollektív tudatalattinkban. A szereplőknek a szeretethiány, az árvaság és a nyomor az alapvető létállapotuk. A lepusztult, málló, büdös, küzdelmes életüket ebben a deprimáló és szűk, de egyben átlátszó világban töltik, ez maga az akvárium.

Felnőtt mese

Március 16.

Pataky Klári és társulata ebben az előadásban a kortárstánc nyelvén ír felnőtt mesét március 16-án a Nemzeti Táncszínház kistermében. A társulatra jellemző absztrakt, expresszív, töredezett és olykor groteszk, ám annál érzékenyebb kifejezésmód a domináns. Pataky Klári Társulata a legaktuálisabb, legrelevánsabb és legnívósabb társulatok egyike ma Magyarországon.

Egyedülálló és speciális formanyelvével folyamatos újszerűséggel és frissességgel dolgozzák fel korunk fontos problémáit. A fogyasztási mániát, a felszínességet, a perfekcionizmust, a közösségi média által teremtett álvalóságot, az elidegenedést, a hedonizmust, vagy akár a környezetvédelmet – és teszi mindezt minden Pataky-darabra jellemző nemességgel, eleganciával és kifinomultsággal.

A heted iránytűjét tájoló teljes KULT gyűjtésünkért KATT IDE!🧭