Ilyen volt az INOTA Fesztivál egy önkéntes szemszögéből

💥 Júliusban már második alkalommal sepregettük az Inotai hőerőmű turbinacsarnokát, sőt, nyár végén immáron harmadszor is ezt tesszük majd, hiszen készülünk az Inota focus: Radiance eseményre. Önkéntesként nézhettük végig, ahogy egy csupasz, teljesen elhagyott ipartelep újra pezseg az energiától, megtelik élettel, és átalakul az ország legnagyobb technoklubjává.

⚡️Tartsatok velem egy élménybeszámolóra, ahol önkéntes társaimat is kifaggattam arról, milyen érzés volt az Inota háttércsapatában dolgozni!

Erős kezdés az első fesztivállal...

A turbinás első találkozások után látszott már, hogy a csapat nagyon sokszínű lesz. Vannak köztünk művészek, közgázosok, építészek, pszichológusok, kommunikációsok és még rengetegen, de akárhány helyről érkeztünk, a csoportkohéziót bőven akadt, ami megteremtette. Összeköt minket az elektronikus zene, a művészetek és az urbexhez való vonzódás, ami visszatérően közös pont az inotás önkéntesek körében. A szubkultúrák összeolvadásából született egy nyitott és összetartó közösség, akik segítőkészek, és rugalmasan elsajátítják az elsőfesztivál-hangulattal járó ad hoc problémák megoldásához szükséges készségeket.

„Nagyon örültem a lehetőségnek, hogy önkéntesként részt tudtam venni Inotán, rengeteg értékes embert ismerhettem meg, eszméletlen környezetben tombolhattunk és engedhettük magunkat szabaddá. Olyan energiák járják körül a helyet/rendezvényt, amit minden elektronikus zenét kedvelőnek meg kell tapasztalnia!!"

Apránként alakul a terep...

Tavaly nyáron mi elsőként az építőtáborokba csatlakozhattunk be, ahol egy önkéntes csapattal az erőmű területére leköltözve jó pár napon keresztül gereblyéztünk, stencileztünk, törmeléket gyűjtöttünk, söprögettük a közös tereket, próbáltunk mindent biztonságossá és használhatóvá tenni.

A főszervezőkkel együtt szépítettük a helyszínt, akik ugyanúgy ásót fogtak, és talicskában hordták velünk, amit éppen kellett, majd esténként közös bográcsozással zártuk a napokat. Sok volt a munka, de uralkodott egy olyan erőteljes közszellem az önkénteseken, amitől mindenki érezte, hogy valami új és egészen egyedülálló, amiben részt veszünk.

„Annyira nehéz szavakban összefoglalni az érzéseimet, nagyon erős hatást gyakorolt rám a fesztivál. Tavaly úgy váltam el a helytől, hogy biztos voltam abban, hogy jövőre újra ugyanitt leszek. Mikor megláttam a kaput, és újra beléptem a terepre, azt éreztem: otthon vagyok. Ritkán vagyok így, de ez egy különleges hely számomra.”

A hely szelleme...

Van valami bizsergető és rejtelmes az erőmű helyszínében, ami beszippant és feltölt. Az első fesztiválon a bejáratnál felbukkant Maca néni, a 93 éves helyi lakos, aki élete első munkanapjától az utolsóig az erőmű falai között dolgozott. Itt ismerte meg férjét, ide járt szórakozni a művelődési házba, és a mai napig a szomszédos dombokon lakik.

Az ő élete egy apró szelete a hely vaskos történelmének, és bár a falak, ha nem is beszélnek, a 2001 novemberén nyitva maradt naptár, a földbe taposott Népszava újságok, a Művelődési ház régi szórólapjai, a legelésző bárányok és a téglafalakba vésett, munkásokat ábrázoló domborművek együtt árnyalják Inota revitalizációját.

„Az egész eseményt átjárja egy megmagyarázhatatlan energia, ami végül a koncertek során a táncban teljesedik ki, és a basszussal pulzál, éjszakába nyúlóan, majd addig gerjed az emberekben, amíg újra nem lehetnek együtt a Turbinacsarnokban összeforrva.”

Ez nem szimuláció, csak egy valóra vált álom...

A sok lelkes önkéntest Dani koordinálja, akit nyugalma és rugalmassága kultikus csoportvezetővé tett, sohasem fogyó türelmének köszönhetően pedig a legtöbb elsőfesztiválos segítő visszatérő lett Inotán. A szervező stábból folyamatosan az sugárzik, hogy régóta vágyott álmaikban sétálgatunk, ami nemcsak nekik, hanem az önkéntes bagázsnak is hajtómotor a közös értékteremtésre.

💥 Ha te is érzed magadban a szikrát, hogy megmozgass pár követ Inotán az önkéntes csapatban, akkor ezen a linken csatlakozhatsz. Ha ez sikerült, akkor jelezd a formban feltüntetett emailcímen Daninak is, hogy jelentkeztél!

Szerző: Loósz Johanna