Köszönjük, nyár, jó voltál hozzánk (valamennyire)! Már a viharos szelek időszakában súrlódunk vissza a klubszezonba, viszont most nem a megszokott elektronikus zenei programajánlóval készültünk, hanem épp azokkal az eseményekkel, amelyek ennek ellent tartanak, legalábbis mindenképpen máshogy működnek, mást gondolnak.

Sorold fel a jelenleg aktív elektronikus zenét szolgáltató kultikus helyeket Budapesten: egészen biztosan említve lesznek, ugyanis rendhagyó módon szétterjedő fesztivállal kezdjük a szemlét. Lesz szó a magyar irodalmi Nobelről, a szabadságról, a jelenlétről és a megismételhetetlenről. Az alábbi programok nem csak a műalkotásról állítanak egyedi véleményt, nem csak beszélnek, hanem cselekszenek, megmutatják, hogyan dolgoznak azok, akik nem megfelelni és beilleszkedni akarnak a kánonba, hanem kemény munkával, szakértelemmel és tehetséggel megteremteni azt.

Az immerzió manapság divatos kifejezés, sokan rosszul is használják, minimum félreértik.

Az immerzió nem azt jelenti, hogy azért merítkezel meg befogadóként a műalkotásban, hogy annak élvezetével együtt egyben magadat is ünnepelhesd, tehát végsősoron egy önimádat-gyakorlat. Jobb fordítás az alámerülés szót használni, amiben ott lappang egy kis félelem, apró veszély: mi történik, ha összecsapnak a fejem fölött a hanghullámok? És hogy mi? Ön/érzet: magadat érzed, és azt, hogy egyáltalán milyen érezni.

UH FEST 2026

Hol: Budapest

Mikor: Szeptember 28 - Október 4.

Mi: Fesztiválból nem sok van, ami kifejezetten a kísérleti zene köré szerveződik, ezért természetesen adja magát, hogy az UH fest-ről is beszéljünk. A teljes belvárost lefedni készül, a nyitó esemény a Trafóban, a záró pedig az Atnoban zörgedezik majd, a kettő között érdemes/illik meglátogatni a sokunk számára kedves underground és autentikus helyeket, mint a Nyolcésfél vagy a két (négy?!) jó madár: Gólya és Három Holló; a szofisztikáltabbakat, mint a Francia Intézet és a közönség kedvenceket is, mint a Turbina.

A zene egyszerű fizikai alapvetése, hogy hullámok közlekednek egy bizonyos közegben, amelyben érzékelhető a rezgésük, ezért egy abszolút hangokra fókuszáló eseménysorozat igazán brilliáns koncepciójának nevezhető, ha minél különbözőbb adottságokkal és feltételekkel rendelkező terekbe ágyaz előadásokat. Emellett és főként üdvözölendő gyakorlat, ha a figyelmet (és a fogyasztást) nem egy helyre koncentráljuk, hanem elosztjuk -- ez szintén a tudatos gondolkodás jele, hiszen a választásaink egyben mindig döntések is, hogy mit képzelünk el egy egészséges kulturális működésmódról.

FUNCTION00005

Hol: Nyolcésfél

Mikor: Szeptember 26.

Mi: Idén vettem részt az első ZAJ+ eseményemen, ráadásul teljesen véletlenül keveredtem oda, és el kell mondjam, ennek így kellett lennie, mert belecsöppenni, hirtelen benne lenni már önmagában olyan élmény, amiről órákig beszélhetnék. Az hagyján, hogy egyesek összeöntötték a zöld Monstert és a barna sört (képzeljétek el, hogy nem keverednek, hanem egymáson úsznak, két rétegben, kifejezetten bizarr), de zeneileg is azt éreztem, hogy bár nem evidensen vegyül az ízlésem azzal, amit hallok, úgy úszkálok fel-alá a tömegben, mintha mindig is ide jártam volna. Pofátlanul tehetséges emberek vetkőzik le az összes jól ismert, unásig betanult, kiválóan működő, mindenkit behálózó módszereket, technikákat, stratégiákat és átvitt (vagy hát, végülis, szó szerinti) értelemben meztelenül, azaz sallang nélkül csatornáznak kifelé mindent, ami bennük van. Azt éreztem, hogy itt mindent szabad, és mégis a legnagyobb tisztelettel figyeltem és igyekeztem befogadni mindent, amit látok és hallok. A ZAJ+ nem csak esemény, amely mentes a címkéktől, ezért sem akartam szokványos szöveget írni, hanem lehetőségtér, szabadság, a szó legegzaktabb értelmében vett ön-érzet, ahol történik velem valami, amíg ott vagyok és bár megnevezni nem tudom, hogy mi, de mosolyogva megyek haza. Ez egyáltalán nem KELL, hogy valakinek műfaja legyen, mert - egyszerűen - csak működik.

A FUNCTION00005 a zaj, a test, a tárgy és a kollektív jelenlét különböző formáit kapcsolja össze.

Az est műsorában elektroakusztikus zaj, ipari és rituális hangstruktúrák, testközpontú extrém performansz, valamint vallási és társadalmi összeomlásképeket egymásra vetítő disztópikus jestergoonmaxxing találkozik. Fellép Harsányi Lili, Mákó Rozi, Kmetyó Annamária, panidivoka, Góg&Magógh és Gyula Noesis.

A Jelenések Piaca csoportos kiállítás maga a doomposting; reakció az évtizedünk és a közelgő évtizedek összeomlására. A kurátor és a kiállítók által közösen megírt vers közvetíti a kiállítást.

Kurátor: Fehér W. Eszter Kiállítók: Bagaméri Ádám, Bácsi Barnabás, Fehér W. E., Holt Lenszkij, Hetta, Ingatlan, Kovács Máté, Kundrák Dénes, Pásztor Kata, Szabó-Sáfrány Hanna, Várhegyi Dávid

A kiállítás performanszokkal egészül ki. Kmetyó Annamária performansza, A Reaping Machine, a fizikai kimerültséget és a szubjektum erózióját kutatja. A Góg&Magógh című abszurdista performanszban Antikrisztusok, háború, globális pénzügyi piac és a megfertőzött ártatlanság keveredik az industriális noise-zal. Szereplők: Halom Emma, Fehér W. E., Holt Lenszkij, Földvári Varga Bence; noise: eszeveszett.

Milyen remény – Merülések Krasznahorkai László világába

Hol: ELTE BTK

Mikor: Szeptember 17.

Mi: Krasznahorkai László 2026-ban elnyerte az Irodalmi Nobel-díjat, amely nem egyszerűen hazai büszkeség, hanem egy komoly visszajelzés a szövegvilágon belül, hogy mivel érdemes foglalkozni: a tárgyakkal, a növényekkel, az állatokkal, az emberekkel -- tehát minden dologgal és mindennel, ami a dolgok között történik, a dolgokat összekapcsolja és már végképp nem is nevezhető dolognak.

A Milyen remény c. viselő audiovizuális kísérleti performansz három egyetem közös koncepciója az ünneplés jegyében: A SUBAQUATICA a MOME borja, amely harmadik alkalommal tekinti elsőrendű feladatának, hogy egyetemi tanulmányaikat folytató művészeknek nyújtson platformot arra, hogy a divatos kiírásoknak ellentartva valódi gondolatokat fűzzön az immerziós művészetbefogadás fogalmához. Korábbi MKE-s hallgatók segítik a vizuális térépítést, illetve az ELTE volt és jelenlegi polgárai kapcsolódnak be az irodalmi kurációba, a mozgóképes kísérletezésbe, és ambient műfaj kicsavarásába. Ezzel az összművészeti performansszal kívánnak fejet hajtani a nagy mester előtt, hogy a maguk érzékletességével tegyék fel a kérdést, persze, kérdőjel nélkül, mert sohasem a válaszért kérdezünk, hanem azért, hogy végre megszólalhassunk.

Still Places X Daddypower

Hol: Lumen Kávézó

Mikor: Szeptember 12.

Mi: Várni sem kell, ha ennyi tömör győzködés és ömlesztés után végre belátjuk: többet rejt a világ a hirdetőoszlopoknál és a Facebook-hirdetéseknél. Akinek felkeltettük az érdeklődését, el is kezdhet ismerkedni a experimentális és/vagy zajzenék világával a Lumenben. Az art quarter budapest rezidens művészei nemzetközi lineuppal készülnek az estére, kiegészülve az ország egyik (ha nem A) legígéretesebb női előadóművészével, Szende Natalie-val.

Nehéz összefoglalni ennyi agilis és egyéni hangot röviden, de ha valamit mégis kéne állítani az est ívéről, akkor az improvizációs alakzatos kifejezést választanám, ugyanis valamennyi meghívott az akkor és ott elv mentén alkot, amely messze a legkarakteresebb művészi attitűd, hiszen kiváló szakértelem szükséges az azonnali közvetítéshez. Nem magától értetődő az efféle művészetfelfogás, mondhatni: a kíváncsi szemek kincsekre lelhetnek.