Pillanatok az erőműből: Inota fesztivál képekben

Az ötödik alkalommal megrendezett Inota Fesztivál idén is tartogatott szép pillanatokat, összeszedtük nektek a kedvenceinket! A monumentális ipari területet padlótól padlásig bevettük – fény és hang költözött az erőmű olyan szegleteibe is, ahol a Heller-forgók működésekor senki nem gondolta volna, hogy pár évtized múlva a kortárs underground egyik legfontosabb kulturális terében sétálnak.

Nincs két ugyanolyan fesztivál – a helyszín, a fényinstallációk és a zenei kuráció is hozott újdonságokat, de néhány már jól ismert artist is felbukkant – lessetek az erőmű életébe: ilyen volt a 2026-os Inota Fesztivál! ⚡️

Fotó: Bódis Farkas, Kovács Zoltán, Ránki Dániel, Szudy Fanni

Vigyázz, a por forró!

Az Inotai hőerőmű kapuján belépve érezhető át igazán, hogy ez a fesztivál egy folyamatosan mozgásban lévő rendszer – minden évben megújul, minden évben törekszik saját határaiból való kilépésre, és fókuszban mindig a befogadó és az élmény áll. Ezen a helyen összeér az ipari terület hagyatéka valami egészen kirobbanóan friss életerővel, a fesztivál energiatankjai maxra töltve!

Szigorúan kordonokon belül

A Turbinacsarnok megmaradt egy lélegzetelálíító mostrumnak, ahol a fényinstallációk mellett az experimentál zenétől egészen a mélyről dübörgő technóig helyet kaptak előadók. A Periféria a hűtőtornyok lábánál, a tavalyi tesztüzem után idén már teljes gőzzel operált, tematikus napokkal és az acid tempótól egészen a hyper vonalas ugrálásig terjedő skálával nagyon magasra tette a lécet. A Liget sátra alatt a koraesti órákban élőzenés formációk érkeztek, majd válogatott szelektorok és live szettek vették át a pultot, egészen másnap reggelig szólt néhol trances, máshol egészen melodikus elektronika.

A Kantin fényinstallációknak és performanszoknak adott otthont, a Színházteremben az audiovizuális vetítések mellett elindult az Inotalks sorozat – beszélgetések fényről, designról, emberről és gépről. A Kazántér eget rengető méretei idén is méltó installációt kaptak – míg falára vetített installációkban a Bedouin chill zónájából lehetett elveszni. Az Alkatrészraktár idén még helyspecifikusabb lett, installációk és történetek értek össze termeiben.

Helyspecifikusság, innováció és megújulás

A FÉNYERŐMŰ kiállítás idén közel harminc alkotó helyspecifikus munkájával tért vissza, a nemzetközi mezőnyből pedig néhány, a már jól ismert név is felbukkant. A francia Maotik Signal Loop című projekciós munkájával érkezett, ugyancsak Párizsból jött az 1024 Architecture Scanline installációja.

A svájci–amerikai páros, Lukas Truniger és Bruce Yoder idén Implausible Rainbows alkotásukkal érkeztek, a német Sven Sauer Deviation munkájával, a spanyol Radiante Light Art Studio pedig Cartography of the Ray címen mutatkozott be. Mellettük rengeteg izgalmas név érkezett még az egykori szénnel fűtött erőmű területére.

Átváltozások, határok és konfrontáció

Dukai István geometrikus, konstruktivista alkotásai mellett létrehozott valami egészen nem evilágit – Átlényegülés című munkájával felszólítómódban mutatta az utat egy emelkedett tudatállapotba való átlépésre. A Szerszámosraktár nagytermébe lépve akaratlanul is az installáció részévé vált minden látogató, a kérdés adja magát, hol húzódik a határ a befogadó, és az alkotás között?

Lukas Truniger & Bruce Yoder – Implausible Rainbows: an exercise in skyscaping című alkotása az impozáns hűtőtoronyban kapott helyet – a tökéletesen térre tervezett installációt a lépcsőn felérve pillanthattuk meg – a torony terében középen álló installáció a ráérkező fénycsóvákat szivárványszínben úszva szórta szét a belső falakon, a darabokra hullot fényfoszlányok küzdöttek a kiteljesedésért. A látszólag semmibe szökő fények lassan, méltósággal mozogtak – meditatív állapotba kerítve a földön fekvő bámészkodókat.

Sötét techno, acideső és éteri monotonitás

A berlini vonalat egyértelműen Ben Klock képviselte, akinek a Berghain rezidenseként nem kellett bemutatni az ipari hagyaték utóéletét – elég feszesen felvette a ritmust a beton monstrum falai között. Játszott még a fesztiválon Future666(DE), MARRØN (NL), Sandwell District (GB), D.Dan (US/KR), Quelza (FR), James K (US) és még sorolhatnánk a nemzetközi neveket.

Hazai fronton fellépett Makrohang, Krudy C, a girlhood, Réti Virág, Szoliver, Fllozz, eszeveszett, Дeva, Technokool + Akác, Subotage, Klpflrtpr+Gingershot, Nova Gravity, Vava és még nagyon sok izgalmas név, akikkel bár a budapesti szcénában gyakran találkozni, az inotai setjeik teljesen más módon értek földet – pörgős setek, végtelen tánc és komoly lépésszám jellemezte a táncparketteket.

Homokvihar, ambient és extázis

Egy varázslatos T.E.K. zajszertartást követett a francia underground producer Acidpach, aki live setjével és improvizatív elemeivel tökéletesen simult bele a filmbe illő apokaliptikus miliőbe, hiszen ezen az éjjelen a Periféria freetek napján szaharai homokvihar söpört át az erőmű szélfolyosóján. A kísérleti elektronikában utazó Exiles 10 év után megszűnik, búcsúzóul viszont egy estére átvették a Turbinacsarnok feletti irányítást, és egy kifejezetten progresszív műsorral készültek. A szinte teljesen dekonstruált hangzásvilágtól indulva, interaktív performanszokkal és a tüdőnkből a port is kirázó mélyhangokkal haladtak Juhász Tamásig, aki falakat rezgető ipari motívumokkal töltötte meg a beton csarnokot.

A már-már kötelező Extrawelt (DE) újra tiszteletét tette a Turbinacsarnokban, és az eredmény nem volt más mint tiszta extázis – tökéletes arányban a már ismert trackek és az új zenei kompozíciók. Emlékezetes volt még a Sandwell District, ahol a hipnotikus techno és az amoszférikus hangzás vitte magával a tömeget.

Lápos területek

Alpha Tracks – a kedvenc dj-d kedvenc dj-je – már korábban is játszott a fesztiválon, sőt a budapesti Turbinában is fellépet már. A trance lápjain finoman navigáló setjei minden alkalommal teljesen vad irányokba terelnek – ezúttal Dina-val közösen változtatták a Liget táncterét egy mindenkit rabul ejtő ritmikusan fortyogó mocsárrá.

Szintisimogató, workshopok és jó falatok

A fesztiválon idén nagyobb hangsúlyt fektettek a délután programokra – kézműves workshopokon lehetett ékszereket készíteni gyöngyből, vagy akár drótból, hűtőtorony alakú füstölőtartót önthettünk gipszből, sőt társasjátékos asztalok is akadtak a Ligetben. Analóg fotós workshopra, és kakaószertartásra is lehetett regisztrálni, de a legnépszerűbb program mégis a szintisimogató volt, ahol a Periférián egy közösségi technoműhely alakult, és mindenki belekóstolhatott a klasszikus szintik tekergetése okozta mámorba.

Szerző: Loósz Johanna