A kiállító művész és a kurátor rendhagyó tárlatvezetése a Szabó Dezső: Jelenség című kiállításon
A rendhagyó tárlatvezetésen Pfisztner Gábor, a kiállítás kurátora és Szabó Dezső, a kiállító művész beszélget a kiállításról és a művész munkásságáról.
***„***Mi indít egy művészt arra, hogy természeti jelenségekkel foglalkozzon? Mi indítja arra, hogy ezeket a jelenségeket ne csupán megfigyelje és a megfigyelés közben szerzett benyomásokat mint érzéki tapasztalatot ábrázolja? Azaz mi indítja arra, hogy ezeket a jelenségeket előidézze és így mesterségesen előidézettet látványként rögzítse? Hogyan válik ez a rögzített látvány képpé, azon túl pedig műalkotássá? Miért fontos, hogy a művész »leleplezi« az alkotási folyamat amúgy a művön nem látható eseményét? Hogyan viszonyul az »elleplezés« a »leleplezéshez«, vagy inkább feltáráshoz? Hogyan alkot mégis értelmezhető egységet a képek ilyen módon összerendezett egymásmellettisége? Ezekre és sok más kérdésre keressük a válaszokat a tárlatvezetés során kibontakozó beszélgetésben.” (Pfisztner Gábor)
Schedule
Pfisztner Gábor esztéta, műkritikus, egyetemi docens, a METU oktatója, a MOME és az ELTE óraadó tanára. Fő érdeklődési területei a vizuális kultúra, a képhermeneutika, valamint a fényképezést érintő elméleti kérdések. Főként ilyen témájú írásokat publikált az elmúlt több mint két évtizedben különféle magyar nyelvű folyóiratokban, de írt számos katatalógusszöveget és tanulmányt is.
Szabó Dezső képzőművészeti érdeklődése a kezdeti monokróm festészeti munkák után a fotografikus képrögzítés felé fordult. Korai témái a különféle természeti jelenségek (Forgószél, 2001), titokzatos helyszínek (Helyszín, 2000), mélytengeri felvételek, televíziós adások kimetszett állóképeiből modellezett látványokat rögzített. Főként a látvány és a kép újrateremtése, a képek működésének mechanizmusa érdekli őt. Munkái számos önálló és csoportos kiállításon szerepeltek, művei megtalálhatóak többek között a Magyar Nemzeti Galéria (Budapest), a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum (Budapest), a Kortárs Művészeti Intézet (Dunaújváros), a Paksi Képtár (Paks), a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum (Győr), és a Magyar Fotográfiai Múzeum (Kecskemét) gyűjteményeiben.
A korlátozott férőhely miatt az eseményen való részvétel előzetes regisztrációhoz kötött. Regisztrálni a programra az [email protected] e-mail címen lehet, a tárgy rovatba kérjük beírni: Tárlatvezetés – március 20.
A résztvevők száma maximum 35 fő.
A tárlatvezetésen a regisztrált látogatók a kiállításra szóló, elővételben vagy aznap váltott kedvezményes vagy teljes árú (diák, nyugdíjas vagy felnőtt) belépőjeggyel, valamint a tárlatvezetésre szóló kiegészítőjeggyel együtt vehetnek részt.
Fényképeket nézve leggyakrabban elsősorban a kép tartalmára koncentrálunk, azt próbáljuk meg beazonosítani és megérteni meglévő tudásunk segítségével és tapasztalatainkból kiindulva. Figyelmen kívül hagyjuk, hogy a fénykép maga is olyan jelenség, amely a dolgokat – igaz meghatározott módon – megtapasztalhatóvá teszi.
A Jelenség című műcsoport Szabó Dezső modellezett látványokkal foglalkozó, közel két évtizedes munkásságának egy olyan szegmensét mutatja be, amely ebben a formában önálló egységet alkot az életművön belül. A művészi koncepció középpontjában többek között a természetben megfigyelhető jelenségek különféle képi megjelenítése áll. A természettudósokat a természetben megfigyelhető jelenségek foglalkoztatták, és kutatták azokat a törvényszerűségeket, amelyek hátterükben meghúzódnak, és amelyek magyarázatot adhatnak rájuk. Arra keresték a választ, mi és hogyan rejlik mögöttük. Érzékeléseink és tapasztalataink ugyanis mindig közvetítettek, az azonban nem tudható, hogy az így létrejövő képzetek miként reprezentálják a dolgokat. A kiállítás emellett utalás a különböző médiumokból, televíziós műsorokból, ismeretterjesztő folyóiratokból ismerősnek tűnő képekre, de a tudományos célú fényképfelvételek képi világára is, miközben mindkettőt idézőjelbe teszi. Ilyen módon kérdőjelezi meg látványuk, tartalmuk igazságtartalmát. A kiállítás kontextusában így az a fő kérdés, hogy valójában mire irányul a figyelmünk: az információra, amelyet a fénykép közvetít, vagy a fényképre, mint a közvetítés módjára.
Tájékoztatjuk, hogy eseményeinken hang- és képfelvétel készülhet, amelyből a Mai Manó Ház részleteket használhat fel az intézmény programjainak népszerűsítése céljából.
Hungarian House of Photography - Mai Manó House
Mai Manó House – The Hungarian House of Photographers – operates in a studio-house built at the end of 19th century, for the commission of Mai Manó (1855-1917), Imperial and Royal Court Photographer. This special, eight-story neo-renaissance monument is unique in world architecture: we have no knowledge of any other intact turn-of-the-century studiohouse. In addition, it serves its original goal, the case of photography again.
The aim of Mai Manó House is to advance the development of Hungarian photography and raise photography’s national prestige as a distinct form of art.
The institution plays a marked role in the cultural life of Budapest and Hungary, while the organization of exhibitions and programs abroad is getting more and more emphasis within its activities. The reputation of justly world-famous Hungarian photographers of the 20th century offers a great opportunity to regain our old status in the world of photography by the introduction of the generations following those great masters
