A kíváncsiság kegyetlensége / André Ferenc / Falcsik Mari / Kemény Zsófi

**André Ferenc: Kepler horoszkópkészítés közben letér a pályájáról **

André Ferenc burjánzó költészete az itt és most kísérlete. Gyöngykagyló. Sokirányú próbálkozás, mely a mai magyar valóság és a költészet kapcsolatát térképezi fel: hogyan lehet a posztmodern iróniát túllépve, lekicsinylő kézlegyintés nélkül, mégis játékosan és halálkomoly humorral Madách-parafrázist írni, megidézni a bibliát, ezeréves magyar szövegemlékeket, népballadát vagy épp társadalmi jelenségeket? És hogyan lehet nem megalkudni? Mindezzel a költészet magját keresi. Mert szükség van a kagylóra és a kagyló testében a törmelékre ahhoz, hogy létrejöjjön a gyöngy.

„André Ferenc olyan könnyedséggel és erővel egyesíti a lírai hagyomány igen távoli irányait, ahogy a hurrikán kap fel városokat, fenyveseket, ovis csoportot, üvegcserepet, éticsigát, Arany Jánost.” – Simon Márton

Falcsik Mari: Azt hittem

*Nem lehet kitérni többé, ez a tények ideje. *Akár egy törékeny madár a vakító ablaküvegnek, Falcsik Mari lassan szemlélődő, minden rezdülésre érzékeny költészete egyszer csak nekicsapódik a tágabb valóság nehéz otthontalanságának. A sziget már kész volt, hogy megszülettem – szól kiábrándultságából, a semmi fekete tejéből. Ha lemondunk a reményről, megmaradnak-e a hétköznapokból kiragadó szépség pillanatai? Visszatalálhatunk-e hozzájuk?

Falcsik Mari új verseskötete a remény utáni újrakezdés durva, mégis elegáns, egyszerű és tiszta, mégis gazdag poétikája. A dacos életöröm diadala a végtelen válság állapotai fölött.

A természetes hit bátorító sommássága: nohát, igen, tényleg, az nagyon nehéz lesz.

Kemény Zsófi: Most vagyok soha

Kemény Zsófi versei kétféle akaratról beszélnek: függetlenedni és elszakadni – és közben valahogy mégis egymásba kapaszkodni, amikor elkerülhetetlenül megérkezik az ár. Hogy szívünkben ugyan megül a penész, de azért úton vagyunk, jövünk. Könnyezve-kacagva lépkedünk az emelkedő vízben.

Hogy lehetséges legyen az őszinteség, újra és újra ki kell szolgáltatnunk magunkat, a csalódások árán és a kudarcok ellenére is. Vakon és süketen tapogatózunk a másik után – ez maga a remény. De számíthatunk-e egymásra, mielőtt végleg elmossa az idő az utolsó esélyeket? Kemény Zsófi második verseskötete: a tehetetlenségből kinyújtott kéz.

A Jelenkor Kiadóval közös program.