Peter Handke / Sahin-Tóth Sára: Kaspar

Kaspar a csúnya, az érthetetlen, a hibás darab. A szószínház íróját, Peter Handkét megkísérti a szó nélküli színház, és akárcsak Kaspar a nyelvet, Handke a színházat tanulja és gondolja újra. Sahin-Tóth Sára és alkotótársai a „beszédkínvallatás” szerzői instrukciójával dolgoznak egy a színházat gyökeresen újragondoló kísérleten, amiben a szövegstruktúrák látvánnyá, a mondatok hangzáselemmé, a hétköznapi tárgyak pedig a manipuláció eszközeivé válnak.

„Már van egy mondatod,

amellyel észrevétetheted

magad. Észrevétetheted

magad a mondattal a

sötétben, hogy ne tartsa-

nak állatnak. Van egy

mondatod, amellyel ön-

magadnak már meg-

mondhatod mindazt,

amit másoknak nem

tudsz megmondani.

Megmagyarázhatod ma-

gadnak, hogyan áll a

szénád. Van egy mon-

datod, amellyel már el-

lentmondhatsz ugyanen-

nek a mondatnak.”

(részlet a drámából Eörsi István fordításában)

Peter Handke drámája az emberi közösségből kiszakított Kaspar Hauser történetét veszi alapul. Kaspar születésétől fogva az emberi társadalomtól elzártan nő fel, így – mintha felejtéses kómából ébredne – szocializációját a nulláról kell kezdenie. Kasparnak újra kell definiálnia önmagát és az őt körülvevő világot a Sugalmazók közreműködésével, akik különféle instrukciókkal irányítják a beszédtanulását és a szocializációja folyamatát. A beszéddel, a közös valóságállítás legalapvetőbb eszközével tolják a HELYES ÚT felé Kaspart, aki a nyelv elsajátításával akarja megérteni az őt körülvevő jelenségeket. Azonban zavarba ejtően sok a lehetőség és az ellentmondás – és bármilyen irányba fordul, még csak el sem kezd létezni.