Hedda Gabler

"Már pályám elején tudtam, hogy Ibsen két főhősnőjével, Nórával és Heddával is szeretnék rendezői értelemben találkozni.

Nóra a megállíthatatlan erő, és Hedda a megmozdíthatatlan tárgy. Egymás tökéletes ellentétei, csak a világ azonos körülöttük. Nóra a világirodalom egyik legismertebb, legkedveltebb női alakja. Öntudatára ébredése és forradalmi útja, ami társadalmi tabukon gázol át, reménykeltő és generációk óta példaértékű sok fiatal nő számára. Hedda már kevésbé népszerű, mert alakja megrázóbb képet fest rólunk, kegyetlenebb történetet mesél. Nem nyújt reményt, nem vigasztal. Antihős. Hedda Gabler azt gondolja, azt tanulta, hogy ha kifelé minden rendben van, akkor valójában minden rendben is van. Státusz, pénz, komfort.

A híresen gyönyörű és élesen okos, már-már tökéletes nő belső lénye tele van titkokkal, repedésekkel, sötét tónusokkal és elfojtásokkal. Amikor egy volt szerelem váratlanul betoppan az életébe, a kitalált maximalizmus sebezhető felszínén repedezni kezd a jég.

Sokat foglalkoztam Hedda alakjával az elmúlt tíz évben. Szakdolgozatom egyik főszereplője is ő volt, de a mai napig nem tudok vele zöld ágra vergődni.

Humora, pengeéles mondatai, kívülállósága vonz, ugyanakkor felsőbbrendűsége, manipulatív önzése taszít.

Nagyszerűsége mellett tele van kicsinyes és önző vonásokkal.

A bűvöletében éjjelilepkeként keringő alakok szabályos köröket leíró tánca Hedda kibillenésével kaotikus vergődéssé válik.

Reprezentatív külső rétegeik alatt megláthatjuk szabálytalan, de sokkal valódibb arcukat. Felszínes dolgokra olyan sokat adó,

materialista világunkban ma is élőnek és jelenidejűnek tartom ezeket az alakokat.

Hedda Gabler ambivalens és komplex személyisége pedig teljes mértékben, egyedülállóan nagyszabású a drámairodalom főhősnői között.

Heddát nem lehúzza az örvény, ő maga az örvény."

(Székely Kriszta)