A rapszódia útja Liszttől Freddie-ig

A műfajt vesszük górcső alá. A rapszódia hosszú és izgalmas utat járt be: számtalan zeneszerző nyúlt hozzá a 19. századtól kezdve egészen napjainkig, és népszerűsége azóta is töretlen. Gyökerei egészen az ókorig vezethetők vissza, formája pedig a 18–19. században kristályosodott ki. A romantika idején vált igazán meghatározóvá – nem kis részben Liszt Ferencnek köszönhetően. De hogyan kapcsolódik ide Freddie Mercury és a Bohemian Rhapsody? Ezt a különleges zenei ívet követjük nyomon.

A „rapszódosz” görög szó eredetileg énekest, előadót jelentett: olyasvalakit, aki költeményeket szavalt vagy énekelt. Az ókori görög rapszódoszok Homérosz eposzainak részleteit adták elő, így a rapszódia kezdetben epikus, szabadabb, töredezett szerkezetű irodalmi forma volt. Zenei műfajként később, a 18–19. században kristályosodott ki, és a romantika idején vált igazán népszerűvé – mindenekelőtt Liszt Ferenc munkásságának köszönhetően. A zongorára írt magyar rapszódiákra a szabad forma, az erőteljes érzelmi töltet, a virtuozitás és az improvizatív jelleg a legjellemzőbb. Ha a műfaj zeneszerzőit nézzük, szinte mindegyikükre illik a „bohém” jelző: szabadelvű, konvencióktól független alkotók, akik a pillanatnak éltek, és művészetükben is ezt a szabadságot keresték. A mai délutánon Liszt Ferenc, Gershwin, Rachmaninov, Ravel – és természetesen Freddie Mercury – zenéje is szóba kerül. Az időszaki kiállításunkhoz kapcsolódó rendhagyó Hangadó Senior program előadója Tápai Dóra karnagy, ének-zene tanár, a Magyar Zene Háza zenepedagógusa.Mi várható? Kellemes hangulat, izgalmas történetek és kiváló zene.