Törékeny rendszerek, rezonáns testek

Törékeny rendszerek, rezonáns testek

Olyan világban élünk, ahol a környezetet érintő válság már nem jövőbeli kérdés, hanem a saját testünkön és mindennapi cselekvési lehetőségeinken átszűrődő közvetlen tapasztalat. Ma már tény: permanens, egymásba fonódó válságok korát éljük. A politikai és gazdasági rendszerek instabilitása, a technokrata elnyomás és a tőkealapú kizsákmányolás közvetlenül csapódik le a testünkben, miközben a lassan, de biztosan bekövetkező ökológiai összeomlás fenyeget. A kiállítás a fennálló hatalmi struktúrák környezetet érintő hatásaira reagál: a kiszáradást, az elidegenedést és a sérülékenységet a testen keresztül megtapasztalható állapotokként vizsgálja. A kiállított művek a testre mint rezonáns közegre tekintenek – olyan entitásra, amely egyszerre szenvedi el a környezet pusztulását, megőrzi sebezhetőségét, és képes a gondoskodás, a kölcsönösség, valamint a hálózatosság elvei mentén kapcsolódni. Ebben a megközelítésben a természet kizsákmányolása és a társadalmi elnyomás közös hatalmi logikából fakad – erre rávilágítva a kiállítás az ökofeminista gondolkodás felől keresi a reziliencia és a kollektív cselekvés lehetőségeit, miközben túlmutat a nő-természet és férfi-kultúra kapcsolások dualitásán. A reziliencia pszichológiai értelemben a traumával szembeni aktív és kreatív válasz kidolgozásának képességét jelenti. Ezzel párhuzamosan az ökológiai gondolkodás arra mutat rá, hogy az ember nem független az ökoszisztémától. A reziliencia itt relációs jellegű: egy közösség csak akkor lehet ellenálló, ha a környezete, a helyi ökoszisztéma is egészséges, diverz. A kiállítás négy művészeti pozíción keresztül a rendszerszintű ellenállóképességre reflektál: a vízhiány, a kiszáradó tájak és a sérülékenység mindennapi tapasztalatán keresztül mutat rá a kollektív cselekvés, a gondoskodás, a lokális tudás lehetőségeire.

A kiállító alkotók eltérő nézőpontokból, konkrét esettanulmányokon és elméleti kereteken keresztül tárják fel a téma egy-egy aspektusát. Forgách Anna az együttműködésen alapuló kutatás módszerével a spanyolországi Órgivában letelepedett nők és családjaik önazonos, természettel összhangban lévő életmódját és mindennapjait vizsgálja. Csapó Júlia festményeiben és installációiban az emberi test elnagyolt arányú, nemtelen és kortalan entitásként jelenik meg, melyben a külvilág és az "én" folyamatosan áthatja egymást. Wilhelm Laura fotósorozata a Tisza–Maros torkolatánál élő közösségek vizsgálatán keresztül értelmezi a folyóval való együttélés viszonyrendszerét, a helyi sorsokat univerzális ökológiai kérdéssé emelve. Mostafa Nóra Farida interaktív térinstallációja az ember és környezete közötti kölcsönös függőséget, valamint az együttműködés lehetőségeit vizsgálja. A sötét pincehelyiségben a látás primátusát felfüggesztve a hallás, az érintés és a testi jelenlét válik a kapcsolódás eszközévé. A munka arra irányítja a figyelmet, hogy a kölcsönös függőség nemcsak rendszereink meghatározó feltétele, hanem a változtatás lehetőségének kiindulópontja is.

A Törékeny rendszerek, rezonáns testek című kiállítás olyan művészeti pozíciókat mutat be, amelyekben a gondoskodás folyamata nemcsak a környezetre és az emberre, hanem tágabb perspektívából nézve minden élő sejtre kiterjed.

Kurátorok: Martincsák Kata, Hajdu Léna