A világ második legjobb gitárosa (Sweet and Lowdown, 1999)
Többet kellene hallgatni Emmet Rayt, aki világklasszis - majdnem olyan jó, mint Django Reinhardt. És micsoda élete volt! A múlt század harmincas éveiben járunk. Dübörög a jazz és vitathatatlan, hogy Amerika legjobb gitárosa Emmet Ray. A világ legjobb gitárosa lenne, ha nem pengetne Európában az az átkozottul tehetséges Django. De Emmet tényleg ördögien jó - ahogyan ez ebben a filmben is hallható.
Program
A személyisége ellentmondásos. Kleptomániás, vonatokat bámul, nagyöbű pisztollyal patkányokra lövöldöz. A lelki élete még inkább ellentmondásos. A napnak él, nem tud a pénzzel bánni, megbízhatatlan, egocentrikus. A nőkhöz való viszonyáról meg jobb nem is beszélni. Mit tegyünk? Istenáldotta művész, akinek az érzései a hangszerén keresztül jutnak el hozzánk. Életrajzi filmmel van dolgunk. Vagy nem is, hiszen Emmet Ray (Sean Penn) életének pontos részletei nem ismertek. Még felesége, a kevéssé ismert Blanche Williams írónő (Uma Thurman) szövegei sem kínálnak biztos fogódzót. Korábbi élettársa, Hattie (Samantha Morton) viszont néma volt, így szóbeli emlékeire nem támaszkodhatunk. Még az a szerencse, hogy a töredékekből, mendemondákból a jelen (1999) jazztörténészei többé-kevésbé hitelesen rekonstruálják a zseni pályáját. Ha jobban belegondolunk, látványos dokumentumfilmmel van dolgunk, amely a rideg tényeken messze túlmenően enged bepillantást egy rendkívüli muzsikus művészetébe, belső világába.
Mindazonáltal meg kell jegyeznünk, hogy Emmet Ray felvételei még a világhálón sem elérhetők. Emmet Ray ugyanis sohasem létezett. E tekintetben közeli rokona Leonard Zelignek, akit Woody Allen valódi hamisított dokumentumokban idézett meg. A világ második legjobb gitárosa viszont igazi történet, még ha nem is igaz. Vidám-szomorú történet.
Angol nyelven, magyar felirattal.
A vetítést megelőző és az azt követő beszélgetés magyar nyelven zajlik.
Müpa Budapest
A Müpa Magyarország egyik legismertebb kulturális márkája és egyik legmodernebb kulturális intézménye, ami egyedülálló módon fogja össze a különböző művészeti ágakat: helyet ad komoly-, kortárs-, könnyű-, jazz- és világzenének, operának, új cirkusznak, táncnak, irodalomnak, filmnek egyaránt.