Match Point (2005)
A Match Point úgy kezdődik, ahogyan Antonioni Nagyítása véget ér. Ez alkalommal azonban Woody Allen ruccant át Londonba. Az ok végtelenül prózai: sikerült brit befektetőt találnia, így a helyszínt egy kicsit keletebbre tolta. (Barcelona, Párizs, Róma majd később jön.) Természetesen ennek a sztorinak is van előképe Woody Allen világában, hiszen sok tekintetben emlékeztet a Bűnök és vétkek című 1989-es filmjére, különösen, ami a morális kérdésfelvetést illeti, mégis nagyon más, ugyanis a 2005-ös bűntörténet ezernyi szállal nyúlik vissza a 19. századba.
Program
Nem tagadja. A film elején megmutatja a nézőknek Dosztojevszkij Bűn és bűnhődésének borítóját. De a 19. századba visz a film zenéje is. Igazi operagála: Verdi, Donizetti, Bizet, Rossini. És még ezt is megtekeri, ugyanis az operák régi, 78-as fordulatszámú lemezfelvételekről szólalnak meg. És elég baljóslatúak. Igaz, ez nem idegen az operáktól. A dramaturgia csavaros, hiszen az alulról jött főhős, Chris Wilton (Jonathan Rhys Meyers) az operarajongó, ő olvas Dosztojevszkijt, Strindberget és Szophoklészt. Jövendőbelije, majd felesége, Chloe (Emily Mortimer) előkelő londoni famíliája lényegesen gyakorlatiasabban szemléli a világot. De ne feledkezzünk meg a lényegről! Woody Allen filmjei korábban többnyire a kisepikához vonzódtak: novellák, anekdoták lazán, olykor feszesebben felfűzött soraként bontakoztak ki a történetek. A Match Point sokkal inkább regény. És a főhős nem dumál ki belőle. A szerelmi viszonya Nolával (Scarlett Johansson) - a majdnem sógornővel - nem pusztán egy szerelmi síkidom része. Két alulról jött karaktert - a tenisztrénert és a szerepet találni nem tudó amerikai színésznőcskét - vet be a felsőbb világba, ahol mindketten kiszolgáltatottak. És mindvégig ott bujkál a kérdés: mit tekintünk szerencsének, és mi mozgatja a sorsot?
Angol nyelven, magyar felirattal.
A vetítést megelőző és az azt követő beszélgetés magyar nyelven zajlik.
Müpa Budapest
A Müpa Magyarország egyik legismertebb kulturális márkája és egyik legmodernebb kulturális intézménye, ami egyedülálló módon fogja össze a különböző művészeti ágakat: helyet ad komoly-, kortárs-, könnyű-, jazz- és világzenének, operának, új cirkusznak, táncnak, irodalomnak, filmnek egyaránt.