Fénylepel. Molnár László kiállítása
Molnár László hat évtizedes pályája bővelkedik fordulatokban, de nem csapong, hanem jól tervezett, logikus utat követ. Figuratív festészetből nonfiguratívba vált, majd vissza az alakábrázolásba, olykor pedig mintha egyetlen képmezőben akarná szintetizálni mindkettőt.
Program
Molnár László 1941. október 1-én született Gyöngyöspatán. Tíz éves korától kezdett rajzolni és festeni Szabolcska Péter festőművész-rajztanár irányítása mellett. Gimnáziumi érettségijét 1960-ban szerezte meg Gyöngyösön. A középiskola befejezése után Budapestre költözik és felvételizik a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, melyet még két alkalommal megismétel, sikertelenül. 1960–1964 között a Csepel Vas- és Fémművekben dolgozik. Tagja lesz a Csepeli Képzőművészeti Szabadiskolának és a Vasutas Képzőművészeti Körnek. 1962-ben megismerkedik Molnár Sándor festőművésszel – az ő révén később Hamvas Béla íróval –, és bekapcsolódik a Zuglói Kör tevékenységébe, ennek szellemisége határozza meg további fejlődését. 1964 és 1986 között a Kartográfiai Vállalatnál dolgozik. 1967-ben először utazik Párizsba, később bejárja Európát, hogy elmélyítse ismereteit. 1980-tól tagja a MAOE-nak, 2003-tól a Magyar Festők Társaságának. 2004-ben visszaköltözik Gyöngyöspatára, azóta ott él és dolgozik. Művészetében elvontan dolgoz fel szakrális témákat, kitüntetett figyelmet szentel Krisztus szenvedéstörténetének. Formailag a figuratív és nonfiguratív festészet összeegyeztethetőségére, átjárhatóságára törekszik. Eddig harminchárom egyéni tárlata volt, és számos csoportos bemutatkozáson vett részt. A kiállításon az utolsó két évtized szakrális munkáiból válogattak.
Műcsarnok
Budapest legnagyobb kiállítóterme, a Hősök terén, a Szépművészeti Múzeummal átellenben.