Tendenciák a 80-as évekből

Az Einspach & Czapolai Fine Art örömmel mutatja be Tendenciák a 80-as évekből című csoportos kiállítását, amely a galéria művészeinek munkáiból válogatva a transzavantgárd és az új szenzibilitás fogalmaihoz kapcsolódóan a magyar művészettörténet rendszerváltást megelőző időszakának egyik legizgalmasabb, legimpulzívabb korszakába nyújt betekintést.

A nemzetközi porondon az 1980-as évek fordulóján jelent meg az 1970-es évekre kimerülni látszó avantgárdművészetével szembeforduló, transzavantgárdnak nevezett irányzat. E fogalmat, amely az alkotói törekvések rendkívül széles skálájának összefoglalására szolgál, a neves olasz művészettörténész, Achille Bonito Oliva használta elsőként 1979-ben. Lényegében minden olyan mű ebbe a kategóriába sorolható, amely keletkezését tekintve új (vagyis többé-kevésbé a 80-as években született), de koncepcióját tekintve a múltat idézi. A tág jelentésű terminus elválaszthatatlan létrehozójának művészetszemléletétől. Oliva szerint ugyanis a 70-es évek derekán válságba került a XX. század összes avantgardista törekvésének vezérmotívuma, az állandó megújulás eszméje. A transzavantgárd szellemiségben alkotó művészeket a továbblépés lehetősége helyett sokkal inkább a visszapillantás kezdte el foglalkoztatni: festményeiken a művészettörténet különféle periódusaiból (manierizmus, klasszicizmus, romantika, expresszionizmus) vett idézetek bukkantak fel. A megidézett előképeket e művészek rendszerint mélységesen személyes szemszögből írták át és értelmezték. Az is gyakran előfordult azonban, hogy nemcsak a megidézett előképek származtak a múltból, hanem az átírás és az értelmezés stílusa is.

Az új szemlélet teoretikusa Magyarországon Hegyi Lóránd volt, aki Oliva transzavantgárd fogalmából kiindulva, annak megjelenésével egy időben igyekezett értelmezni, definiálni a jelenséget. Új Szenzibilitás címen kiállításokat rendezett, amivel nem egy új stílus, hanem egy új alkotói attitűd magyarországi megjelenését akarta bemutatni. Az Új Szenzibilitás Hegyi tipológiája szerint az avantgárd modernitásával, expanzionizmusával, konceptualizmusával szemben rezignált, introvertált, érzékiségre törekvő alkotásokat teremt. A magyarországi festészetben az 1980-as évek művészetét a szubjektív historizmus és a radikális eklektika jellemezte, a különféle előképek és stílusok elemeiből megkomponált festészeti produktumok az egyéniség kultuszát hirdették. Az akkoriban ismét divatossá vált festészetet a gesztusszerű ábrázolás és az erőteljes kolorit jellemezte.

Magyarországon az új szemlélet a fiatal, pályakezdő és az idősebb, befutott avantgárd művészek munkásságát egyaránt jellemezte: a Hegyi Lóránd által rendezett kiállításokon Borbás Klára, Halász Károly, Kalmár István, El Kazovszkij, Keserü Ilona, Korniss Dezső, Nádler István, Pincehelyi Sándor, Tandori Dezső, Záborszky Gábor, Kelemen Károly, Ádám Zoltán, Birkás Ákos, Bullás József, Cseszlai György, Koncz András, Mazzag István, Mulasics László, Nádler István, Ősz Gábor, Pollacsek Károly, Sebestyén Zoltán, Soós Tamás, Szőnyei György, Szörtsey Gábor, Bak Imre, Fehér László, Károlyi Zsigmond, Klimó Károly, Koncz András, Kovács Attila, Szirtes János munkái voltak láthatók. De az Új szenzibilitás művészeinek alkotásai képezték a Frissen festve és az Eklektika '85 című kiállítások gerincét is. A budapesti tárlatok mellett az újfestészet képviselői közül Bak Imre, Birkás Ákos, Kelemen Károly, Nádler István műveit az 1986-os Velencei Biennálén mutatták be, Fehér László pedig az 1990. évi Velencei Biennálén vált nemzetközileg is ismertté.

A Hegyi kiállításain bemutatott művészek közül a galéria jelen kiállításán Nádler István, Fehér László és Soós Tamás ez időszakban készült munkáiból, a galéria előterében pedig az ebben az időszakban szintén aktív, de 1978-ban előbb Hollandiába, majd onnan New Yorkba „emigráló” Drozdik Orshi műveiből tárunk a nézők elé egy-egy válogatást.

//Zsikla Mónika//