Pisztric és Pereszke

Pisztric és Pereszke

Erdő mélyen,

völgy csapàson,

zöld fű között,

őzbak háton,

méhnyak szájon,

álom szélen,

van két barát.

Együtt harcol s issza, s eszi,

teszi-veszi, fújja-szívja,

mellcsücsökbe, tüdőcsúcsba,

ha es, ha fú,

ha süt, ha hó

ott lohol a kettő bratyó

fel a sziklás magaslatra

vagy épp mélybe, kutatgatva

mi a világ?

Ami csak él, nekik csinál

még több kedvet tovább menni,

megismerni, felfedezni!

Júni négyen pábba mennek,

széjjelhasítani csendet,

észérvet meg ízlés dolgát,

Zsivágják a zsivány torkát.

Hangokba gyúrják az érzést,

ismétlik az ismétléskét,

pillanatnak testet adnak,

sóznak, borsnak, paprintgatnak,

s ahogy ott ülsz, majd azt érzed

ez szolgálja üdvösséged!