A Blue Note lemezcég jelentőségét aligha lehet túlbecsülni. A híres, kék hangjegyes címkével ellátott albumok 1945 után a bebop úttörőit, majd a hard bop korszak meghatározó kiszenekari felvételeit rögzítették – ezek a jazz örök csúcspontjaivá váltak. A Modern Art Orchestra szólistái az első nagy korszak felvételeiből kiindulva idézik meg újra a kék-fehér címkés lemezeken rögzített pillanatokat.

A 29 éves Jay Jay (később J.J.) Johnson 1953-ban egy időre visszavonult ugyan a főállású zenéléstől, de ennek a lemeznek is köszönhető, hogy visszatért és az egyik legnagyobb jazzharsonás lett. A trombitás Clifford Brown a felvételen még nála is fiatalabb. A teljes ritmusszekció – John Lewis, Percy Heath és Kenny Clarke – már elkezdte a Modern Jazz Quartet brand építését (Milt Jacksonnal), a szaxofonos Jimmy Heath pedig nem más, mint Percy öccse. Johnson minden hangulati regisztert meg tud szólaltatni nehéz hangszerén, Heath éppen megszabadul Charlie Parker utánzásának kényszerétől, miközben altról tenorra és baritonra vált, Brown pedig szinte kamaszos lobogással ontja a lélegzetállító futamokat. Fekete-Kovács Kornél Brownt, Johnsont pedig Papp Mátyás fogja invokálni, a tenoros Bacsó Kristóf lesz.