Túlélési stratégiák IV. workshop Matulányi-Szabó Zitával

Túlélési stratégiák IV.

2026. január 30 – 31. Sárvári Regina

2026. február 27 – 28. 𝓜𝓪𝓽𝓾𝓵𝓪'𝓷𝔂𝓲-𝓢𝔃𝓪𝓫𝓸' 𝓩𝓲𝓽𝓪

2026. március 27 – 28. Celina Eceiza (ARG)

”𝓕𝓮𝓵𝓯𝓸𝓻𝓰𝓪𝓽𝓸´ 𝓸¨𝓵𝓽𝓮´𝓼” (1)

Negyedik alkalommal szervezzük meg a Túlélési stratégiákat, a Lehetőségek tere téli művészeti szeminárium-sorozatát, idén a “társadalmi szövet” hívószó mentén.

A textilmegmunkálást és -díszítést sokáig csak nők által végzett foglalatosságként vagy népművészetként tartották számon. Az 1960-70-es évektől több női alkotó éppen ezt a hozzáállást kérdőjelezte meg és tette fő alkotói módszerévé a textíliák használatát, vagy a kézimunka különböző műfajainak alkalmazását fontos üzenetek hordozóiként. Míg az elfelejtett női életművek újrafelfedezése mellett ma trenddé vált a textil alapú alkotás, a műfaj művészeti kánonba való beemelése és elismerése nem történt meg.

A kézimunka kollektív hagyományait tekintve fontos szerepet játszottak a falusi fonók, amelyek a népi kultúrában a 20. századi modernizációig a téli időszak legfontosabb társasági helyszínként működtek. A fonóban zajló közös munka, a generációkon átívelő tudásátadás (fonás, szövés, hímzés) mellett fontos alkalmat teremtett a kapcsolatok ápolására, az információcserére és a szórakozásra, nemcsak az ott dolgozó nők, hanem a betérő férfiak számára is. Míg a modern életmód miatt a kézimunka nagyrészt kikopott a hasznos háztartási tevékenységek közül, női aktivista csoportok világszerte újra felfedezik – sokszor archaikus női közösségekben – ezt a hagyományt, és a társadalmi igazságtalanság elleni közösségi fellépés eszközeként használják.

A “társadalmi szövet” kifejezés a társadalom rendszerét egy fonalakból álló szövet struktúrájához hasonlítja. Ezen szövetet alkotó szálakat a társadalom működését biztosító vagy éppen korlátozó intézmények és az azt összetartó, láthatatlan kapcsolódások, normák, íratlan szabályok alkotják. Az idei programban az identitást alakító szociokulturális környezetre, a kollektív gondoskodás és az oltalmazó terek szükségességére irányítjuk a figyelmünket. A felkért művészek által hozott textil- és kézimunka alapú módszerek alkalmazásával a résztvevők személyes és kollektív történeteket jeleníthetnek meg. Az együttlétek célja az is, hogy a jelenlévők a közösségi alkotáson keresztül kapcsolódva egymáshoz, pillanatnyi vagy akár tartós közösségeket formálhassanak. A workshopon való részvételhez nincs szükség kézimunkában való jártasságra; olyan közeget teremtünk, ahol bárki nemtől/hovatartozástól/érdeklődéstől függetlenül foglalkozhat textillel.

(1) A cím a brit feminista művészettörténész Rozsika Parker 1984-es könyvének elnevezésére utal, amelyben bemutatja, hogy történetileg miként kapcsolták a kézimunkát a nőiességhez és a passzív háziasszony szerephez, majd hogyan vált már a 19. században az ellenállás és az önkifejezés eszközévé a nők számára.

Részletek:

A program az alkalmat tartó művész péntek esti prezentációjából (nyilvános és ingyenes) és egy szombati workshop napból áll (jelentkezés alapján, részvételi díj befizetésével).

Egy workshop: 10.000 Ft

Diákoknak: 5.000 Ft/workshop

Pénteki előadás: 18.30-19.30

Szombati workshop: 11.00-17.00

Jelentkezés: https://forms.gle/sVsEf4t4tYfFjE8z8

Jelentkezési határidő a második alkalomra: 2026. február 23. éjfél

Amennyiben gondot okoz a díj megfizetése, de szeretnél részt venni, kérünk, írj nekünk az [email protected] e-mail címre.

2026. február 27 – 28.

𝓜𝓪𝓽𝓾𝓵𝓪'𝓷𝔂𝓲-𝓢𝔃𝓪𝓫𝓸' 𝓩𝓲𝓽𝓪

𝓑𝓪'𝓻𝓪'𝓷𝔂𝓫𝓸¨𝓻𝓫𝓮 𝓫𝓾'𝓳𝓿𝓪

A workshop során a felnövés, az útkeresés és az identitás alakulásának kérdéseit járjuk körül, személyes és társadalmi szinten egyaránt. A felnőtté válás kérdése szinte minden kultúrában megjelenik: mesékben, mítoszokban, vallási történetekben és irodalmi példázatokban. Gondolhatunk Parszifál útjára, a Tékozló fiú történetére, a beavatási rítusokra, vagy azokra a népmesékre, ahol a hős útnak indul, próbákat áll ki, eltéved, segítőkkel és ellenfelekkel találkozik, majd – látszólag – megérkezik. Ezekben a történetekben az út sosem egyenes: a tanulás gyakran veszteségen, tévedésen, kudarcokon vagy ismétlődő körökön keresztül történik. Felmerül a kérdés: létezik-e egyáltalán az a pont, amikor „felnőtté válunk”? Van-e egy jól meghatározható határ, vagy a felnövés inkább egy folyamatos, körkörös állapot, amelyhez újra és újra visszatérünk az élet különböző szakaszaiban? Milyen események, törések, döntések vagy elakadások kapcsolódnak ehhez az úthoz, és hogyan változik közben az önmagunkról alkotott kép?

A workshop célja nem kész válaszok megfogalmazása, hanem közös gondolkodás ezekről az átmenetekről: elindulásokról, megakadásokrókról, visszatérésekről és identitásváltásokról. Azokról a pillanatokról, amelyekhez gyakran erős szimbólumok társulnak – tárgyak, mondatok, testérzetek, emlékek vagy belső képek formájában. A foglalkozás során kifejezetten arra törekszünk, hogy megvizsgáljuk, hogyan ültethetők át a régi mesék, történetek, szimbólumok és metaforák az egyes életekbe és személyes utakba, milyen párhuzamok fedezhetők fel a kollektív narratívák és az egyéni tapasztalatok között.

A foglalkozás során a résztvevők egyéni, nemezelt felvarrókat készítenek vizes nemezelés és tűnemezelés technikájával. Ezek a munkák személyes állításként, önreflexív lenyomatként is értelmezhetők. A felvarró ebben a kontextusban nem pusztán díszítőelemként jelenik meg, hanem hordozható jelként: egy olyan forma, amely egy belső állapotot, gondolatot vagy viszonyulást sűrít képpé és anyaggá. A megvalósítás mindenkinél saját, szubjektív szimbólumrendszerből indul ki, így az elkészült munkák lehetnek absztraktak vagy figurálisak, ösztönösek vagy tudatosan megformáltak.

A folyamatot egy közös beszélgetés előzi meg, amelyet egy előzetesen kiküldött kérdőív is segít. A kérdések az útkeresés, felnövés, leválás, visszatérés és identitás témáit érintik, lehetőséget adva arra, hogy minden résztvevő már előre reflektáljon a saját történetére, és azt – ha szeretné – beemelje a közös gondolkodás és az alkotás folyamatába.