Program
A biológián megint nem volt egyszerű a helyzet. Edward egészen addig kérdezgetett, míg csak be nem lépett Mr. Banner az audiovizuális állványával. Edward távolabb húzta a székét az enyémtől. Nem használt semmit. Amint sötét lett a teremben, újra pattogni kezdtek köztünk az elektromos szikrák, és újra heves vágy fogott el, hogy áthidaljam a kettőnket elválasztó kis távolságot, és megérintsem Edward jéghideg bőrét.
Rádőltem az asztalra, az államat keresztbe font karomra fektettem, miközben az ujjaim görcsösen szorongatták az asztal szélét, és megpróbáltam elhessegetni az őrült vágyakozást. Nem néztem felé, attól féltem, ha rám néz, csak még nehezebben tudok uralkodni magamon. Komolyan megpróbáltam odafigyelni a filmre, de az óra végén megint fogalmam sem volt róla, mit láttam. Végre Mr. Banner fölkapcsolta a villanyt, és én felsóhajtottam a megkönnyebbüléstől.
Ekkor végre rá mertem nézni Edwardra − ő is vívódott. Hangtalanul fölkelt, aztán csak állt mozdulatlanul, és várt. Némán ballagtunk a tornateremhez, akárcsak tegnap. És akárcsak tegnap, most is megérintette az arcomat − ezúttal hideg kézfeje hátával cirógatta végig egyetlenegyszer a járomcsontomtól az államig −, aztán sarkon fordult, és elment meghallgatni Misu, Hogett, Ádám és 909picipinty geci jo szettyét a Susukában december 8-án :pppp
Admission: a nice smile
