MAO LEGENDÁS ALBUMOK | SHORTY ROGERS: THE SWINGING MR. ROGERS

A Legendás Albumok sorozat koncertjein a jazztörténet szempontjából különösen jelentős lemezek anyagait hallhatjuk a Modern Art Orchestra előadásában. A koncertekkel a zenészek nem csupán tiszteletüket fejezik ki a jazzlegendák és műveik iránt – a Legendás Albumok mögötti műhelymunka fejlődési folyamat is egyben. A MAO muzsikusai tanulmányozzák és belsővé teszik az aktuális lemezanyag egészét, a zenei szerkezeteket és a hangszereléseket az előadások alkalmával érintetlenül hagyva. Minthogy a jazz nyelvezetének alapvető összetevői az improvizáció és a szólisztikus önkifejezés, a muzsikusok természetesen rögtönzött szólókat adnak elő a koncerteken. Az eredeti szerzemények és hangszerelések tiszteletben tartásának és a Modern Art Orchestrától megszokott színvonalú zenészek improvizációinak köszönhetően a Legendás Albumok egyszerre hozza testközelbe a hallgatókat a jazz-mesterművek hagyományával és garantál friss zenei élményt.

MAO Legendás Albumok | Shorty Rogers: The Swinging Mr. Rogers

Rogers 1955-ös lemeze emblematikus darabja a West Coast stílusnak, a trombitás pedig annak kulcsfigurája. A cím és a borítószöveg azt üzeni, hogy itt nincs semmi ezotéria, semmi kísérletezés, úgy dögös az egész, ahogy van. Rogers a Woody Herman és a Stan Kenton nagyzenekarok tagjaként is készített maradandó hangszereléseket korábban, sokatmondó első szerzői albumának a címe: Cool and Crazy. Értsd: a West Coast hátradőlősen is sűrű, intenzív és fölényesen szellemes. A kvintett Kalifornia leghíresebb klubjának, a Lighthouse-nak a sztárjaiból alakult, és több éves rutin adta a hátteret ehhez a stúdiólemezükhöz. Az óriások kvintettjében Jimmy Guiffre klarinétozik is, de ekkor még főleg szaxofonozott, csak később tette a modern jazzben fontossá a klarinétot. Nem kevésbé óriás Shelly Manne dobos, aki egy-két cin- vagy dobütéssel szinte azonnal repíti az egész zenekart. A zongorista Pete Jolly, akinek néhány pompás szólója hallható itt, úgy került a zenekarba, hogy részt vett egy jammelésen a Lighthouse-ban, később Art Pepperrel és Chet Bakerrel is játszott. Jollyhoz hasonlóan a kiváló bőgős Curtis Counce is saját zenekart vezetett már 1956-tól kezdve.

Három örökzöldet játszanak, a többi öt mind remekbe szabott Rogers szerzemény, a Marslakók menjetek haza! a lemez egyik slágere. Rogers és társai úgy tudták tágítani a jazz kifejezési formáit ebben a számban, vagy például a lassú Isn’t it Romantic dadogós újrakezdésével, hogy szellemes és sosem erőltetett zenei meglepetéseket helyeztek el a zenében.