Sátántangó
fekete-fehér magyar film, 1994, magyar nyelven, angol felirattal

Program
Krasznahorkai László, Tarr Béla, és Hranitzky Ágnes filmje.
„A Sátántangó fogalom. A nyomasztó, de zseniális magyar művészfilmek és a fekete-fehér, sárral, kocsmával, árulással teli Tarr Béla-univerzum szimbóluma.
A több mint hétórás film egyáltalán nem olyan depresszív, mint a híre: a szíve mélyén fenséges tragikomédia, amit meglepően könnyű végigülni.
Tarr Béla filmjeiről az a széles körben elfogadott (tév)képzet, hogy nézhetetlenül lassúak, felettébb nyomasztóak, és nem történik más bennük, csak falusi emberek baktatnak saras utakon, és lepukkant kocsmákban poharaznak. Nos, a Sátántangóban valóban van sár, poharazás, baktatás és lepukkanás is, és előfordul, hogy hosszú percekig nézzük az embereket (és a teheneket), ahogy a semmi történik velük. De ettől függetlenül a Sátántangó nemcsak Tarr többi filmjéhez képest, hanem önmagában véve is fordulatos, cselekményes.
Története egy összeomlott falugazdaság lakói körül forog, akik közé váratlanul visszatér a halottnak hitt Irimiás, és azzal kecsegteti őket, hogy demokratikus, emberien működő mintagazdaságot hoz velük létre – ha neki adják az összes pénzüket. A krimiszerű sztoriban álprófétánk titokzatos robbantásra készül, rendszeresen emlegetik a Steigerwald fivérek lőporát, és még kémügyi berkekbe is behatolunk: Irimiás ugyanis a hatalomnak jelentő ügynök.
A Sátántangó a szíve mélyén metafizikai thriller a kisemmizettek kitörési kísérletéről, amiben elbújtatva ott rejlik egy kémsztori a mindenkit átverő besúgóról. (...) fenséges tragikomédia is egyben, amely pimasz és meghökkentő fekete humorral beszél a lepukkant világvégéről, amin többet lehet nevetni, mint a legtöbb vígjátékon.
A film hamar beleringat saját világába, a néző hozzálassul a tempójához. Másképp lélegzik, mélyebbre süpped a székben, meditál. És hamar rájön, hogy a játékidő azért olyan hosszú, mert egy olyan világról mesél, ahol csak telik, de nem múlik az idő, az emberek végtelen ismétlődésben léteznek, miközben a világ szétmállik körülöttük. Azt kell éreznünk, hogyan nem telik az idő, hogyan nem változik az élet – és Tarr Béla kamerája előtt ez a nemtörténés is érdekfeszítő tud lenni. Ahogy Eszterházy Péter mondta: „a hét és fél óra nem sok, ha valaminek hét és fél órának kell lennie”.”
cirko-gejzír mozi
Európa egyik legkisebb független művészmozija, melyet a Cirko Film-Másképp Alapítvány üzemeltet. Mint írják, "Elkötelezett vagyunk abban, hogy elérhetővé tegyünk olyan alkotásokat, amelyek terjesztése semmilyen kereskedelmi céllal nem függ össze, és e mellett a minőségi kultúra terjesztését, az európai értékek és kultúra cirkuláltatását segítik elő."


















