3x10, azaz 30 év Budapesten

Imádunk itt élni! Elképesztő építészet, tehetséges, laza, csoda emberek, izgi vibe-ok! Na de “bezzeg a régi szép időkben”? “Akkoriban minden jobb volt”? Mi a valóságtartalom a mindenki által ismert közhelyek mögött? Túlromanticizálnak, vagy nem változott azóta a helyzet?

Összeszedtük nektek, mit gondolunk arról, milyen volt Budapesten bulizni és úgy egyáltalán élni az elmúlt 30 évben. Szubjektív gyűjtésünk következik a budapesti klubszcéna és mindennapi budapesti életünk, jövésünk-menésünk tapasztalataiból.

Amik rosszabbak lettek 30 év alatt:

1. Az volt a budapesti klubok aranykora, mikor nem tudtál választani, hogy a Merlinbe, a Monoba, a Kultiplexbe, a West Balkánba, a Kashmirba, a Süss fel Nap!-ba, a Cha-cha-chába, vagy a Tűzraktérbe menj bulizni!

A West Balkán tragédia, a szabályozás túlzott szigorodása, a bürokrácia és más egyéb tényezők miatt, habár minden sarokra jut 3 kocsma, kevés igazi klub van már a városban. Azért nincs minden veszve, a legendás helyek eltűnése után a közelmúltban újraindult valami az új klubok megjelenésével: a Turbinában, az új Dürerben és a Manyiban is mindig zsenin összerakott line-upok és bulik várnak minket.

2. Értem én, hogy non-stop, de meddig van nyitva?

A korábbi évtizedekben Budapesten a legszürreálisabb időpontokban is lehetett valamit vadulni. Hétfőtől vasárnapig el lehetett menni reggelig tartó drum&bass, goa, vagy techno partikba az előző pontban felsorolt legendás kluboknak köszönhetően. Ha úgy tartotta kedvünk, bármikor bedobhattunk valamit az éjjel-nappali pékségben, vagy giga hamburgert ehettünk az éjszakai fürdőzés után hajnalban. Az évek múlása, a covid, a szabályozás átalakulása és a legendás helyek kikopása miatt ma már sokszor futhatunk bele olyan helyzetekbe, pláne hétköznap éjjel, hogy “már semmi sincs nyitva”.

3. Legénybúcsús turista csapatok vs. belvárosi kis kulthelyek közönsége

Mindenki találkozott már olyan abszurd jelenetekkel, amikor a közteresek békésen beszélgető fiatalokkal kötözködnek, évek óta üzemelő helyeket “ellenőriznek” egy nap alatt többször is, míg a gyanús kinézetű egyének ténykedésekor, vagy a pingvinnek öltözött angol legénybúcsúsok utcai randalírozásakor hirtelen felszívódnak, épp másfelé néznek.

A mainstream romkocsmák környékén a fesztiválok fősétányaira emlékeztető vonulás látható, mégis sokszor inkább a kis kulthelyeken zajlik a szabályok szigorú betartatása, a vendégek és a munkatársak piszkálása.

4. Az erzsébetvárosi közösségi helyek nyílászáróinak bezáratása nappal is

Korábban a belvárosban sétálva a nyitott ablakokban ücsörgő, szociális életet élő egyetemisták látványától pezsegtek a belpesti utcák. Azóta azonban egy olyan szabályozás lépett életbe, mely alapján az éjszakai engedéllyel rendelkező kulthelyeknek nappal is zárt ablakkal kell működniük. Érvényes ez, akár csak halkan a háttérben szól a kis hangfalakról egy Spotify playlist, akár egy szál gitáros akusztik előadást tartanak. Jelen szabályozás mellett az ilyen helyek, ha a nyári 40 fokos melegben mégis ablakot nyitnak “gerillában”, komoly büntetést kockáztatnak.

Mindeközben a sarki giroszosból hangosan szólhat a kígyóbűvölő diszkó, hisz nekik nincs éjszakai engedélyük. Az ilyen átgondolatlan anomáliák nemcsak, hogy kiegyenlítetlen versenyhelyzetet okoznak, de egy elidegenülő, befordult társadalom irányába mozdítják városunkat.

5. Hello, szia, szevasz, Pesten nincsen terasz

Kinn ülünk egy “világváros” egyik teraszán, de már fél 10-kor elkezdi pakolni az asztalokat a felszolgáló. Noha a Covid alatt ez legalább hétvégente éjfél volt, és panaszmentesen üzemelt így több száz hely, az önkormányzati szabályozás szerint, ha 22.00-kor kinn ül még bárki egy hely teraszán, kemény büntetésre számíthatnak.

Olaszországban ilyenkor kezdenénk aperolozni, itt viszont az utcán álldogálva, műanyag poharakkal a kezünkben, vagy épp közteresek elől menekülve folytathatjuk a szociális életet. A belvárosi utcák sarkaira szorult csapatosan álló beszélgetők a lakókat is zavarják, és sajnos hamutálak híján a virágládákban végzik a csikkek is.

6. Sétálók く autóút

Ugyan minden európai nagyvárosban, sőt még a vidéki nagyvárosainkban is erőteljesen szorítják ki a belvárosból az autókat, zárnak le utcákat gyalogosok számára, fővárosunkban csak egyre több autó figyelhető meg a belvárosi élettérben. Történelmi városrészeinket dugóban szitkozódó autósok mellett tekinthetik meg az ide érkező turisták, a belvárosi gyerekeket benzingőzben kísérik iskolába szüleik. Noha elindult pár civil kezdeményezés sétálóutcák kialakítására, ezek hatalmas sikerrel pörögtek, megteltek élettel, a környékbeliek belakták az utcát, jobb volt élni, ezek sosem lettek véglegesítve. Tollaslabdáztunk, vettünk növényt a Kazinczy utcán, ahol rengeteg turista és diák jár-kel; mennyivel jobb volt így élni, ha csak pár hétig is egy viszonylag szűk, macskaköves utcán, mint újra száguldó taxik elől elugrani esténként hazafele tartva.

7. No more Uber

Egy népszerű, jól kitalált szolgáltatás egyik napról a másikra felfüggesztette szolgáltatását 2016-ban, kivonult Budapestről az Uber. 1200 sofőrjük és 160.000 utasuk maradt hoppon akkor. A piaci rés méretét azóta is jól jelzi a különböző chat appokon keresztül működő szolgáltatások virágzása, melyek sok ex-Uberest foglalkoztatnak. Nemrégiben felröppent hír, hogy a közösségi taxizás nemzetközi cége hamarosan visszatérhet hozzánk. Ez elsőre jól hangzik - kérdéses azonban az, hogy ez pontosan milyen formában történik majd. Drukkolunk!

8. Welcome to the Ghost Train!

Nem kell egy dél-amerikai metropoliszba utazni egy híres-hírhedt ride-ért! A budapesti 4-6-os villamos sokkal több izgalmat tartogathat! Szélsőséges jeleneteket figyelhetünk meg egy átlagos hétköznap délután: magukban kiabáló arcok, egymással bunyózó bandák között utazó közönség igyekszik a “zenét a fülbe, meredt arccal előre” elvet követve elkerülni, hogy aktív résztvevővé váljon különböző abszurd helyzetekben. Budapest főütőerén közlekedő járaton rendszeresen utazhatunk együtt a legalapvetőbb higéniai elvárásokat sem betartó egyénekkel, vagy akár fenyegetően fellépő, kétes alakokkal is. Könnyedén feloldható lenne ez az állapot, ha az egyetemista fiatalok kipakoltatásával megbízott hatóságok néha inkább utaznának egy kört a budapesti mordor járaton, de egy, a szerelvényen jelen lévő biztonsági szolgálat is sokat dobna a helyzeten.

9. Tourist Traps

Fontos lenne, hogy a sok fiatal turista, aki fővárosunkba látogat, úgy távozzon, hogy legyen kedve még visszatérni egyszer. Ehhez a város egészséges immunrendszerének ki kéne szűrnie magából a lehúzós éjszakai bárokat, a dupla árlapú éttermeket és a rosszarcú “want some?” srácokat a bulinegyed környékéről.

10. Szmog

A szélcsatornák beépítése miatt a városban egyre többszor áll meg a szmog, ezen pedig a pöfékelő, dugóban álló autók sem segítenek. Sajnos megszokott látvány, hogy télen egy szürke felhőbe kerül a város, a fővárosi levegővételek pedig hosszú távon éveket is elvehetnek az életünkből.

Amiket nem sikerült megugrani:

1. Welcome to the jungle!

Csak sajnos a betondzsungelben. Aszfaltozunk, térkövezünk, az életterünk valójában egy nagy belvárosi beton vertikálisan és horizontálisan is. Nem csak az eddig is létező külvárosi paneltelepeken, hanem egyre beljebb kúszik ez a jelenség a belvárosi zónákba is. Sőt, elindult egy egyre erősebben megfigyelhető tendencia, hogy beépítenek lakó- és irodaházakkal a rozsdaövezetekben mindent, ahelyett hogy kikapcsolódás számára vagy a kultúrának épülnének terek. A betondzsungel nyáron lencseként gyűjti, majd ontja magából a nap sugarait; kibírhatatlan fülledt hőséget előidézve. De jó is lenne elmenekülni egy árnyas fa alá hűsölni!

2. Duna-partik

Ha már a nyári hűsölésnél tartunk, milyen klassz is volna szeretett folyónk partján beszélgetni nyáron - Eszterházy sem véletlen szentelt neki egy egész kisregényt. A Dunán csak egy kicsit felfelé haladva bármely más folyómenti nagy-, vagy épp kisváros hemzseg a kedves nyári bároktól és kiülős szpotoktól, amik pedig nem véletlenül zsizsegnek az ott barátkozó emberektől. Kínosan le vagyunk maradva, pedig igény lenne rá, hogy ez ne így legyen: bár a Valyo eltűnése egy nagyon fájó pont, mert egy alulról jövő kúl kezdeményezés volt, a Pontoon és a hétvégékre/hétköznap estékre lezárt rakpart azért tartja bennünk a lelket. Hiszen annyira klassz itt kiállításokat nézni, közösen sportolni, de úgy alapjában véve egyszerűen csak minden beszélgetés mérföldekkel jobb a hömpölygő Dunát nézve! Adnánk, ha nem csak kísérletek történnének a folyópart közösségi kihasználására, hanem tartós megoldások születnének a folyó és az itt élő emberek egymáshoz közel hozására!

3. “Csak az a szép zöld gyep”

Mondogatja az Égig érő fűben Poldi bácsi szomorúan az immár lekövezett udvaron az egykori füves gang udvarra emlékezve.

...De jó is lenne elmenekülni hűsölni - ha lenne hova. Minden európai nagyváros parkosít, ültet, zöldít. Budapesten ezzel szemben a parkokat térkövek váltják fel, a néhai fák helyén fémasztalok nőnek. Szerencsére azért az utóbbi pár évben egy hirtelen javuló tendenciát is mutat a sztori: a Kiskörút, az Erzsébet tér, az újlipóti foghíjtelkeken megvalósuló valóságos botanikus kertek jó irányt mutatnak; de az ambivalenciát jól mutatja a Blaha vagy a Széna tér zöldítési projektje: pár mutatóból odaültetett fa, és minden más csak térkő. Rengeteg mindent lehetne kezdeni a kihasználatlan udvarokkal, a közösségi fűszerkerttől a közösségi terek létrehozásáig. Ehelyett Budapest marad a csodálatos, patináns, de gazzal benőtt, romos belső udvarok városa.

4. Azok a híres belpesti sétálóutcák!

Said no one ever. Ahelyett, hogy fákat ültetnénk, parkokat hoznánk létre egy olyan környéken, ahol több tízezer fiatal turista és itt élő lakos halad át napi szinten, olyan látszattevékenységekkel próbálják megúszni a sétálóutcák hiányát, mint a forgalom eltereléses táblák kirakása. Csakhogy ezek nem csak logikátlan közlekedési utakat, ezáltal hosszabb autózást eredményeznek, de non-stop dugót idéznek elő a belvárosban, aminek a hatására az itt élők éjjel-nappal kipufogógázt lélegeznek be - az utcán, de még otthon, a nyitott ablaknál is. Pedig - ahogy már kifejtettük - igazán egyszerű lenne a nagy gyalogosforgalmú utcákat (Kazinczy, Dob, Király, Madách, Rumbach, stb.) egyszerűen sétálóutcának nyilvánítani.

Ehelyett sajnos olyan szóbeszédek terjednek, hogy az urbánus fiatalság központjának számító Madách Imre utat például úgy fogják felújítani, hogy megmarad a sehonnan sehová vezető úttest, és a téren parkoló autók nagy részét is kerülgethetik a gyalogosok még vagy jó tíz-tizenöt évig.

5. Átjössz?

Te is unod az ingázást minden nap? Vagy jófejek a lakótársaid, de most már tényleg csúcs lenne egyedül lakni? Akkor biztosan megvan a cserépkályhás, egy szobás albi konyha nélkül 200K+rezsiért? Ha nem örököltél egy lakást, nehéz dolgod van, ha Budapesten akarsz lakni. A kevés új lakásra egyre több a jelentkező, ami nyilván megmutatkozik az árakban és a minőségben is. Sem az önkormányzatok, sem az állam nem áll bele a kérdésbe, az ingatlanfejlesztőket pedig hátráltatja az albérleti rendszer szabályozatlansága, a szociális problémák figyelmen kívül hagyása, az építési engedélyeztetési rendszer folyamatos változtatása, az erre vonatkozó szabályok átláthatatlansága és az a tény is, hogy az üres telkeket senki nem adóztatja meg. Azért klassz lenne, ha tarthatnánk mi is egyszer lakásavatót...

6. Kávézóterasz helyett autótemető

Az elmúlt évtizedben például a VII. kerület organikusan a kávézók, a turisták, a szórakozóhelyek színhelyévé vált. Minden európai belvárosra az olasz tengerparttól a holland kisvárosokig pezsgő kulturális és gasztró pörgés jellemző. A járdákat, a lezárt utcákat ellepik a kitett asztalok: bárhol ihatunk egy kávét a nyüzsgő utca kavalkádjában. Az erzsébetvárosi önkormányzat jelenlegi rendelkezései alapján sajnos a parkolósávként számon tartott utcaszakaszok és járdarészek nem alakíthatóak át virágoskertekké vagy kedves kiülős teraszokká, így a kávé+cigaretta helyett marad a járdán ácsorgás, ha valaki nem szeretne a kettő közül választani. Több parkolóházat, kevesebb közterületen parkolást!

7. Kontroll

Vérre menő viták és kergetések szemtanúi vagyunk évtizedek óta egy mindezidáig feloldatlan vitában: BKV ellenőrök és utasok harcának méltatlan helyzeteinek lehetne egy csapásra véget vetni azzal, ha végre beüzemelnék a beléptető kapukat a metrókban. Az értetlenül pillázó turistákkal veszekedő ellenőrök állandóvá vált csendélete is elkerülhető lenne ily módon.

8. Free cab?

Budapest lassan világhírű arról, hogy ne szállj be nem céges jelzéssel ellátott taxiba. Hiába néznek ki ugyanúgy, ha nem vigyázol, a taxis hiénák azonnal egy örök rossz élménnyel tarkítják budapesti utazásod. Még bennszülöttekkel is előfordul, hogy 40 percig megy körbe-körbe az autó ilyen-olyan indokok miatt egy maximum 15 perces út helyett, majd a végén a túlpörgetett óra láttán csak mereszthetjük a szemünket.

9. Elhanyagolt külső kerületek

A körúton kívüli kerületek jó része teljesen elfelejtődött: legyen szó a metrófelújításról, ami a Határ úton csak mostanra lett kész teljesen, a vesekövet is kirázó útminőségről, vagy arról, hogy teljes hiány van a friss gasztro, kult és általában szabadidős tevékenységgel foglalkozó helyekből.

10. Biciklisávok: léteznek vagy sem?

Ha biciklivel közlekedsz, te is majd’ kiugrottál a bőrödből, mikor végre lettek biciklisávok a körúton? Boldogan elkezdesz bicózni, de jaj, egy parkoló autó, jaj, egy áruszállító, majd egyszerűen majdnem elütnek, hiszen a biciklis sáv egyben a jobbra kanyarodó autós sáv is. Egyik szemünk sír, a másik nevet: vannak biciklis sávok, de nem lett egyszerűbb az élet, csak még kevésbé számítanak az autósok a bringásokra, akiknek végre van “saját sávja”, de ezek tele vannak előre kiszámíthatatlan taposóaknákkal. Bicikliutakat építeni kéne, nem felfesteni.

Amik javultak

1. Bubi, roller, carsharing!

A Bubival tényleg szuperül kiépített hálózatot sikerült létrehozni, jól kitalált időkeretekkel, városi környezetben remekül használható biciklikkel (és azok folyamatos fejlesztésével). Különböző társadalmi rétegek mindennapi utazását könnyíti és édesíti meg: hiszen bringán minden sokkal szabadabb! Emellett a főleg elektromos autókkal operáló carsharing szolgáltatások is nagy lépésnek számítanak egy fenntarthatóbb, belvárosi létforma irányába. Nem kell parkolást fizetni, olcsóbb, mint a taxi, és nem kell minden embernek külön autót fenntartani, hiszen abból csak a levegő további romlása és az élettér további csökkenése következne.

2. “Elnézéééést!”

na, ezt már nem kell percenként kiabálni, ha tudjuk, hogy épp a következő metrót most tényleg muszáj elérnünk. Az utazóközönség nagy része most már jobb oldalra áll, hogy elengedje azokat, akik nem szeretik egy helyben állva bámészkodva várni, hogy elmenjen mellettük az élet.

3. Klimatizált BKV

A belvárosban a legtöbb járat szerencsére a hosszú évtizedes közösségi szauna szeánszok után végre szépen lassan klimatizált lett.

4. Fonódunk?

Villamos-ügyek tekintetében muszáj kiemelnünk, milyen kényelmesen tudunk utazni a fonódó villamoshálózatot használva!

5. Felújítások

El kell ismerni, az utóbbi években sok városrész szuperül fel lett újítva, számos hely sokkal jobban néz ki, mint pár évtizede. Gül baba türbéjének környéke, Palota-negyed, a Kopaszi-gát, Clark Ádám tér. Külön üdvözlendő a főbb csomópontok (Ferenciek, Blaha, Nyugati) gyalogos-barátabbá tétele: végre nem kell mindenképp lemenni az aluljáróba! A nádorkerti, valamint a Deák és Astoria közötti szakasz villamoshálózat pálya füvesítése pedig nem csak a zaj tompítását hozta el, hanem extrán jobban is néznek ki az említett útszakaszok.

6. Szabilánchíd

Egy forgalom elől elzárt híd, ahol lehet bulizni, bringázni? Micsoda ötlet a Szabihíd! Miért nem lehet ezt intézményesíteni? De hisz mégis elkezdtük: mindenképp üdvözlendő, hogy jelenleg csak taxisok, biciklisek és gyalogosok mehetnek át a Lánchídon. Csak így tovább, legyen belőle teljesen sétálóhíd, fűvel, padokkal és lábbarát burkolattal!

7. Kevesebb kutyapiszok

A belvárosi kutyatartás addig jó, amíg másokat nem zavarsz vele. A ‘90-es, 2000-es évekhez képest sokat javult ennek is a kultúrája kishazánkban. Azért még van hova fejlődni!

8. Kevesebb alkohol

Egyre tudatosabbak és elfogadóbbak vagyunk, beszélgetünk saját hozott mintáinkról egymással és terápián is. Így az eddig általános magyar virtus már szerencsére sokszor nem állja meg a helyét: nem az a Jani, aki minél többet iszik. Ez most egy nagy pacsi mindannyiunknak, akik támogatják ebben barátaikat, és akik szeretnek és tudnak józanul is jót mulatni! Ez nem csak egy általános sokkal jobb mental well-beinget eredményez, de nagyobb biztonságban érezzük magunkat éjszaka a klubokban, vagy onnan hazafelé tartva.

9. Tüntetések kultúrája

Bár egy-egy esetben a hatósági eljárások megkérdőjelezhetőek, de egy biztos: mára Budapesten lehetőség van nagyszabású demonstrációk békés, professzionális lebonyolítására - még akkor is, ha fiatalság semmi mást nem szeretne, csupán Több Technót a Parlamentbe!

10. A második kerület dzsentrifikálódása

Na, ha valami igazán pozitív folyamat, az az, ahogyan a második kerület tudatosan segíti a közösségi helyek nyitását, az események szervezését, a közterületek lakóbarát felújítását. Egy kávé a Kazettában, egy új print a NOS-ból, egy beszélgetés a Szerkesztőségben, egy ital a Permanens vakációban, aztán pedig beugrasz, hogy mizu ma a Manyiban? A második kerület pezseg az új zseni helyektől, izgi kezdeményezésektől. Sok kult/közösségi hely szinte "menekül" át ide a belvárosból és kialakulófélben van egy új, dzsentrifikálódott urbánus fiatal felnőtt réteg, akinek elege volt a belvárosi csesztetésből, és most már itt "állnak a helyek előtt", ide szerveznek utcafesztivált, itt nyitnak új helyeket és itt kezdenek új projektekbe. No meg, ide költözött az utóbbi években egy teljes generáció, aki korábban a belvárosban lakott.

10+1. (mert javíthatatlan romantikusok vagyunk Budapesttel kapcsolatban)

Szabadtéri kulturális programok

Valamennyire sikerült az urbanizációt lelassítani. Csúcs kinti programokból válogathatunk: gasztrofesztiválok, nappali outdoor bulisorozatok, különböző sportesemények, irodalmi- és gyermekprogramokok, utcafesztiválok közül. Az egyre több termelői pop-up piac felbukkanása, illetve az intézményesült piacok minőségének és kínálatának javulása a nagy képet tekintve egy sokkal élhetőbb, fenntarthatóbb Budapestet mutat! Juhú!

Mégegyszer hangsúlyozzuk: ez egy valóban szubjektív lista. Imádjuk Budapestünket, mint Marc Bridgetet: “Úgy, ahogy van”! Hibáin néha bosszankodunk, szépségéért rajongunk. Együtt tudunk tenni ezek ellen és ennek megőrzéséért!

Te melyik pontokkal egészítenéd ki a listát? Írd meg nekünk kommentben!

Fotó: Soós Bertalan

A cikket Budapestért tenni akaró fiatal felnőttek írták.