Szauer Lilla: És miért, hogy az éjszaka

„Az út másik végén kuporgó németek épp új fegyvert vetettek be. Most már géppuskával folytatták idétlenkedésüket, mintha dobozszámra gyújtogatnánk a gyufát, úgy ropogtak körülöttünk a veszett golyórajok, harciasan, mint a darazsak. A huszár szájából végül mégis kibújt néhány értelmes szó:

- Barousse őrmester az imént esett el – mondta egy szuszra.

- Hát aztán?

- Golyót kapott, amikor a kenyereskocsi elé ment, az étrapes-i úton, ezredes úr!

- Hát aztán?

- Széttépte egy gránát!

- Hát aztán! Az istenfáját!

- Meghalt, ezredes úr.

- Ez minden?

- Ez minden, ezredes úr.

- És a kenyér? – kérdezte az ezredes.”

(Louis-Ferdinand Céline: Utazás az éjszaka mélyére)

Aki korábban a világot jelentette, meghal, aki pedig nem tud nélküle élni, nélküle él tovább. És az emberben felébred a vágy, hogy megláthassa, mi van őutána – mi van, ha minden ugyanúgy megy tovább? Ha nem változtat semmin az, hogy aki mindvégig ott volt, egyszer csak már nincs többé? Mert kibírhatatlan az éjszaka, és kibírhatatlan az ébredés is, de a valódi pokol két ember között van, akik jóvátehetetlenül elpusztítják egymást, és aztán megpróbálnak visszaemlékezni arra, hogy mit csináltak. Lehunyják szemeiket a liftben, a levélszekrény előtt, az utcán, az étteremben, de az agyuk sorra olyan dolgokat párosít össze, amik különböző években, különböző helyeken történtek, úgyhogy nem marad számukra más, csak a nehézkedés. De hogy működik az emlékezet, amikor olyasvalami történik, aminek nem szabadott volna megtörténnie? És hogyan lehet kideríteni, mi az igazság, amikor élő és halott mást állít – ugyanakkora meggyőződéssel?

SEYMOUR: Zsótér Sándor

EMILY: Pál Emőke

HANS: Téri Gáspár

SHELLEY: Szaplonczay Mária

LÁTVÁNYTERVEZŐ: Koltay Dorottya Szonja

TECHNIKUS: Lengyel Ákos Papa

PRODUKCIÓS VEZETÉS: Magnum Produkció

RENDEZŐASSZISZTENS: Vajdai Veronika

KONZULENS: Kárpáti Péter

ÍRÓ, RENDEZŐ: Szauer Lilla