GAÁL ZOLTÁN FÉNYKÉPÉSZ TÁRLATVEZETÉSE A VALAHOL KOREÁBAN CÍMŰ KIÁLLÍTÁSON
„A street fotózás a városi, közterületi mindennapi élet spontán pillanatainak megörökítése. Nem előre megkomponált, stúdióban készült képekről van szó, hanem az utcán, a nyilvános térben véletlenszerűen, természetes helyzetekben rögzített életképekről. Célja, hogy megmutassa a társadalom különböző rétegeit, emberi kapcsolatokat, érzelmeket és a városi élet kaotikus, dinamikus vagy akár banális pillanatait. A fotográfus alkalmazkodik a váratlan, pillanatról pillanatra változó jelenetekhez. Jellemző a társadalmi tér dokumentálása: a városi élet, emberek, kultúrák, interakciók ábrázolása. Emberi történetek, érzelmek feltárása: nem csak látvány, hanem emberi élet és szociális viszonyok megmutatása. A street fotózás a mindennapi élet nagy képe – az emberi pillanatok és társadalmi valóság vizuális megjelenítése – egy dinamikus, életteli, gyakran szubjektív megközelítésben. A fotográfus egyéni stílusa és szemlélete határozza meg a képek hangulatát és mondanivalóját.
A fényképezés Koreában azért lett nagyon népszerű, mert a régióban már meglévő erős vizuális kultúra (tusrajz, kalligráfia, fametszetek) könnyen befogadta az új eszközt, amely a valóság rögzítésének új, pontos lehetőségét kínálta. A fényképezés nem versenytársként, hanem kiegészítőként jelent meg a tradicionális művészetek mellett, illetve a már korábban ismert nyomtatott képi kultúrához (pl. ukiyo-e Japánban, nianhua Kínában) hasonló szerepet töltött be a valóság megörökítésében. Az ipari fejlődés, gyors urbanizáció, a Meidzsi-kor nyitottsága, valamint a technológiai újdonság varázsa is hozzájárult a fényképezés gyors elterjedéséhez. Emellett Koreában a fényképezés hamar elérhetővé vált a szélesebb közönség számára, például a királyi udvarokban az 1840-es évektől kezdve, és hamar megjelentek az amatőr és profi helyi fotográfusok is. Az emberek a fényképezést önkifejezés, identitás-megőrzés és történetmesélés eszközeként használták, miközben a képzőművészet filozófiai és szellemi gyökerei megmaradtak. Más alapoktól indultak és más szinthez értek, mint az európai fényképezés.” (Gaál Zoltán)
Schedule
Gaál Zoltán fényképész, a fotográfia több műfajában kipróbálta tudását, ezzel párhuzamosan művészi igényű fényképeket készítve, fotóriporterként induló, majd az évek során művésszé váló fotográfus. Dokumentarista, emberközpontú képeket készít. Gondolattól, az érzelmektől a nézőig, a szerzőtől a befogadóig egyéni formanyelvet használ. A hagyományos fototechnikát részesíti előnyben, bizonyos eszköztelenség, fotó látásmód központúság jellemzi képeit.
A korlátozott férőhely miatt az eseményen való részvétel előzetes regisztrációhoz kötött. Regisztrálni a programra az [email protected] e-mail címen lehet, a tárgy rovatba kérjük beírni: Tárlatvezetés – október 2.
A résztvevők száma maximum 30 fő.
A tárlatvezetésen a regisztrált látogatók a kiállításra szóló, elővételben vagy aznap váltott kedvezményes vagy teljes árú (diák, nyugdíjas vagy felnőtt) belépőjeggyel, valamint a tárlatvezetésre szóló kiegészítőjeggyel együtt vehetnek részt.
Tájékoztatjuk, hogy eseményeinken hang- és képfelvétel készülhet, amelyből a Mai Manó Ház részleteket használhat fel az intézmény programjainak népszerűsítése céljából.
Hungarian House of Photography - Mai Manó House
Mai Manó House – The Hungarian House of Photographers – operates in a studio-house built at the end of 19th century, for the commission of Mai Manó (1855-1917), Imperial and Royal Court Photographer. This special, eight-story neo-renaissance monument is unique in world architecture: we have no knowledge of any other intact turn-of-the-century studiohouse. In addition, it serves its original goal, the case of photography again.
The aim of Mai Manó House is to advance the development of Hungarian photography and raise photography’s national prestige as a distinct form of art.
The institution plays a marked role in the cultural life of Budapest and Hungary, while the organization of exhibitions and programs abroad is getting more and more emphasis within its activities. The reputation of justly world-famous Hungarian photographers of the 20th century offers a great opportunity to regain our old status in the world of photography by the introduction of the generations following those great masters
