Vitáris Iván zenész tárlatvezetése a Martin Wanda & Martin Gábor: Az Örök Fiatalság Balladája című kiállításon
„Martin Wanda nagyjából 2014 óta fotózta a zenekaromat - az Ivan & The Parazolt -, és engem is. Bensőséges kapcsolat ez, és egyben felelősségteljes is. Az elmúlt évek több rólunk készült sajtófotója Wandától származott, és mindig azt gondoltam ezekről a képekről, hogy jól mutatja milyen jól érti a készítője azt, amit csinálunk. Ez persze kölcsönös, úgyhogy most az apukájával közös kiállításán én is ezt a megértést akarom körüljárni és bemutatni." (Vitáris Iván)
Vitáris Iván - az Ivan & The Parazol frontembereként -, zenekarával az elmúlt 13 évben bejárta nem csak az országot, de számos külföldi fellépésre is volt lehetőségük. Eddig megjelent lemezeiket MTV és Fongoram díjjal is elismerték. A zene mellett érdekli a fényképezés és a design, valamint rendhagyó tárlatvezetések megtartásával is részt vesz a hazai kulturális életben.
A korlátozott férőhely miatt az eseményen való részvétel előzetes regisztrációhoz kötött. Regisztrálni a programra az [email protected] e-mail címen lehet, a tárgy rovatba kérjük beírni: Tárlatvezetés – július 11.
A résztvevők száma maximum harminc fő. A tárlatvezetésen a regisztrált látogatók a kiállításra szóló, aznap váltott kedvezményes (diák, nyugdíjas) vagy teljes árú (felnőtt) belépőjeggyel vehetnek részt.
Tájékoztatjuk, hogy eseményeinken hang- és képfelvétel készülhet, amelyből a Mai Manó Ház részleteket használhat fel az intézmény programjainak népszerűsítése céljából.
Program
Martin Wanda (1991) és Martin Gábor (1953) dokumentumképeit több mint 40 év választja el és majdnem kétezer kilométer. Mégis mindkettő szinte ugyanarról mutat be érzékeny társadalomábrázolást, még ha egy szűk szubkulturális közegben is. A fotográfiák nem csupán a vibráló éjszakai élet felületét örökítik meg, hanem mélyen belemerülnek az események atmoszférájába, uralják a pillanatot.
Martin Gábor fotográfus az 1970-es évekbeli, főként békéscsabai fiatalok szórakozását örökítette meg, míg lánya a mai Londonban készít felvételeket. Kettős sorozatuk az ifjúsági szubkulturális londoni képek és a vasfüggöny mögötti éjszakai élet párhuzamba állításával egy időtlen képanyagot alkot. A fotográfusok szándéka nem egyfajta korlenyomat rögzítése volt, mintsem inkább a fiatal nemzedékek lázadását és belső viszonyait hivatottak megörökíteni, azt a sajátos univerzumot, ami Békéscsabán és Londonban is meghatározza a hétköznapokból menekülni vágyó fiatalok szórakozását.
Wanda fotográfiái vizuálisan is összekapcsolhatóak az 1970-es évekbeli éjszakai élet színtereivel és ábrázolásmódjával. Szerinte „ezek az emberek és a bulik visszhangozzák azokat a szubkultúrákat, amelyeket a szüleink a politikai rendszerek elleni lázadásként azért hoztak létre, hogy hangot adjanak az elégedetlenségüknek.”, ugyanakkor ez az attitűd már alapjaiban másról szól, mint a szocialista politikai elnyomás elleni lázadás.
Magyar Fotográfusok Háza - Mai Manó Ház
A nyolcszintes épület 1894-ben készült el, Mai Manó fotográfus megrendelésére. 1931-ben a fényképész fiától megvásárolta Rozsnyai Sándor zeneszerző és felesége Rozsnyai (született Senger) Mici, művésznevén „Miss Arizona”. Ők építették az addig üres udvarba a három szintes Arizona mulatót. Ez 1944-ig működött, amikor is a tulajdonosokat elhurcolták. A háború után az épület a legkülönfélébb célokat szolgálta, iskola, bemutatóterem volt, majd a Magyar Autóklub budapesti szervezete használta 30 éven át. A Magyar Fotográfiai Alapítvány 1996-tól kezdve tudta kivásárolni a bérleti jogokat a bent lakó bérlőktől. A félemeleti Mai Manó Galéria 1995-ben, a Magyar Fotográfusok Háza az I. és II. emeleten 1999. március 18-án nyílt meg benne. (Megnyitotta Nádas Péter író.)