Stories carried by old waters/ A víz viszi tovább

Helyszín: Római part, találkozóhely: Római parti piac bejárata/Nánási út buszmegálló

Vízből lenni valahová tartozást is jelent. Egy pohár csapvíz megivásával nem csupán a Budapestet átszövő csatornahálózatra kapcsolódunk rá, hanem a Duna sok ezer négyzetkilométert lefedő vízgyűjtő területére is - annak minden történetével és lakójával. 81 millió emberrel és milliárdnyi nem-emberi szomszédunkkal osztozunk a következő kortyon, a viz sejtjeinket éltető útja csupán állomás egy helyrajzi számokat, országhatárokat, tájakat és halmazállapotokat átszelő körforgásban.

A minket körülvevő víztestek szerepe azonban túlmutat a biológián, belecsepegnek kultúránkba, énekeinkbe, ünnepeinkbe, átitatják a közösségről alkotott képünket, elárasztják rítusainkat. Mi történik, ha tudatosítjuk ezt az összetartozást? Mit tanulhatunk a folyóktól és saját víz-lénységünk felfedezéséből?

A víz viszi tovább egy folyóparti sétaelőadás, fókuszban a Dunával: A folyó menti lét sok kérdést tematizál, legyen az a városi környezet és a természetes terekhez való hozzáférhetőség, szabályozások, áradások és aszályok vagy a víztisztaság.

Közösségi alkotófolyamatunkban nyugdíjas korú hölgyekkel járjuk körül a Duna által kínált témákat, feltérképezzük, milyen tulajdonságokon és helyzeteken osztozunk a folyóval. A tanultakat és kíváncsiságunkat szinhazi formákba öntve közösen adjuk elő.

Femini (Trömböczky Napsugár és Dobos Eszter):

2020-ban a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, drámainstruktor szakon végeztek, már diplomamunkáiban is a közösségi alkotás és a scoreon alapuló részvételi előadások lehetőségeit kutatták. Az egyetemi évek alatt váltak alkotótársakká, első közös előadásuk a Staféta díjas Social Karaoke volt (MU Szinhaz). Alkalmazott színházi projektjeikben az új részvételi formák, társadalmilag elkötelezett művészetek és nem hierarchikus alkotás módszereit kutatják. A ‘nem professzionális’ és alulreprezentált társalkotók bevonásával nem csupán önreflexióra és önkifejezésre szeretnének lehetőséget teremteni, de hisznek abban, hogy a művészet demokratizálása értékes (talán szükséges), új esztétikát és nézőpontokat emel be a kortárs művészeti kánonba.

A 'Stories carried by old waters/A víz viszi tovább' munkamódszerét és gyakorlatát tavaly augusztusban, Csehországban a Divadlo na Cucky színháznál töltött rezidencia során fejlesztették. A helyi résztvevőkkel közösen létrehozott prezentációt a Morva partján mutatták be, a kutatófolyamat lezárásaként. A PLACCC 2024-re készülő tájspecifikus előadás a helyi kontextusra adaptált és résztvevőkkel közösen átformált közösségi színházi (ős)bemutató.

Az előadás a PLACCC Fesztivál produkciójában, az NKA és a Kulturális és Innovációs Minisztérium támogatásával valósult meg.