Az eszméimet nem cserélem - Nyáry Krisztián – Horváth János Antal
Mi is ez az előadás? Zenés revü? Történelmi utazás? Képes irodalomkönyv és parktörténet? Talán mind egyszerre. A szereplők olykor kimondják, hogy a művészetnek nincs értelme, hiszen a szerelem elmúlik, az emberek nem tanulnak a történelemből, és időről-időre legyilkolják egymást. Az írók pedig többnyire belehalnak az egészbe. Máskor viszont az derül ki, hogy mégis van remény.
Program
Irodalomtörténet és színház találkozik a Nyáry Krisztián és Horváth János Antal által megálmodott előadásban, amely a színház fennállásának 100. születésnapjára készült. Az elmúlt százéves korszak képét megrajzoló előadásban megelevenednek a magyar irodalom nagyjai: megtapasztalhatjuk, hogy hús-vér emberek írták mindazt, ami ma kötelező olvasmány, akik ugyanúgy szerettek és gyűlöltek, mint akárki más – csak talán hangosabban. A történetek kortárs zenei kísérettel szólalnak meg, vetített háttérrel. Egy igazi összművészeti produkciót láthatnak a nézők, mely egyszerre ríkat és nevettet meg.
„… Csak írás közben vált világossá egy összefüggés: mindahányszor, amikor a színház, a mozi vagy a kultúra más intézményei bezárni kényszerültek a Városmajorban, akkor szinte azonnal megjelentek a fegyverek, nyomukban az akasztófák és tömegsírok” – mesélt Nyáry Krisztián a darabról. Egy rendkívüli utazás veszi kezdetét, amelyen a színház és a környék elmúlt száz évének eddig nem ismert részletei is feltárulnak. A park tartozéka, a virágárus Majoros néni jól ismeri a környéken élő vagy dolgozó írók életét is: Ady Endre és Nemes Nagy Ágnes, Karinthy Frigyes és József Attila, Polcz Alaine és Babits Mihály, Molnár Ferenc és Kosztolányi Dezső neki mondják el titkaikat. Ő beleolvas a nála hagyott kéziratokba, de elsősorban nem a betűk, hanem az emberi sorsok érdeklik.
Mi is ez az előadás? Zenés revü? Történelmi utazás? Képes irodalomkönyv és parktörténet? Talán mind egyszerre. A szereplők olykor kimondják, hogy a művészetnek nincs értelme, hiszen a szerelem elmúlik, az emberek nem tanulnak a történelemből, és időről-időre legyilkolják egymást. Az írók pedig többnyire belehalnak az egészbe. Máskor viszont az derül ki, hogy mégis van remény.
A darab ősbemutatójának időpontja: 2022. július 29.
Az előadás hossza 120 perc egy szünettel.
Közreműködők
Szereplők:
Peremartoni Krisztina
Radnay Csilla
Ladányi Júlia
Szatmári Alíz an.
Pál András
Mohai Tamás
Vizi Dávid, Kovács László an.
Benkő Nóra
Tóth Sándor
valamint a Pesti Magyar Akadémia hallgatói
Rendező: Horváth János Antal
Zenekar: Farkas Virág Zazie (harmonika); Nedeczky Júlia (klarinét); Misik Zoltán (bőgő)
Zenei vezető: Farkas Virág Zazie
Díszlettervező: Szabó Márton István
Vetítéstervező: Karcis Gábor
Jelmeztervező: Jeli Sára Luca
Koreográfus: Molnár G. Nóra
A rendező munkatársa: Skrabán Judit
Városmajori Szabadtéri Színpad
A közel 800 férőhelyes Városmajori Szabadtéri Színpad a kőszínházak zárása utáni időszakban veszi át a kulturális évadban aktív művészeti intézmények szerepét. A főváros egyik meghatározó nyári színházaként magyar nyelvű prózai és zenés előadások színtere, amely a kultúra, az irodalom újragondolt és újraértelmezett klasszikusait és az aktuális üzeneteket korszerű eszközökkel közvetítő színházi produkciók helyszíne. Széles kínálatával a mai kortárs művek és új zenei formációk, koncertek budai otthona, ahol a vidéki és határon túli színházak repertoárjaiból is ízelítőt kaphat a budapesti közönség.
