Fajankó
Füge Produkció - Maszk Egyesület (Szeged)
Program
Egy kisközségben vagyunk, valahol Magyarországon. Közeledik a karácsony.
Jankó és Bandi testvérek. Nem látták egymást azóta, hogy Bandi nagykorú lett, és egyszer csak bejelentés nélkül ismeretlen helyre szökött. Most ugyanígy, szó nélkül költözik haza tizennyolc év után, és hozza magával a feleségét is.
Bandit unokatestvére, a frissen megválasztott helyi polgármester tájékoztatja Jankó kínos vonzalmáról az emberformájú tárgyak iránt.
Margó Budapesten élt eddig, de nagymamája nemrég meghalt és egyetlen unokájára hagyta a helyi kocsma vezetését. Margó nem ért az ilyen üzleti dolgokhoz. Mondjuk sokminden máshoz se ért. Ráadásul Mamuka emlékén kívül nem köti ide, vidékre semmi. De amikor megismerkedik a főtéren felállított betlehemi jászolban ücsörgő Jankóval, valami furcsa, mégis magától értetődő szerepet mégiscsak talál magának ebben a történetben.
Karácsony napján titokzatos, embernagyságú csomag érkezik Shanghajból. Jankó ajtaja elé teszik le.
,,Meghatározó filmes élményem egy amerikai független alkotás, a Plasztik szerelem, ami az egyik fontos inspirációs forrásom volt a darab megírásakor. Egy kevésbé hangsúlyos motívuma nagyon becsípődött nekem. Saját tapasztalatom és a generációm, a mostani harmincasok történeteiben is gyakran látom visszaköszönni ezt: szenvedünk a gyerekkorban átélt traumák, a családi tabuk feldolgozatlansága miatt. Kétségbeesett küzdelmet folytatunk saját magunk megtalálásáért úgy, hogy közben megtagadjuk a szüleinket, elítéljük őket a hibáikért, amiket aztán újra és újra elkövetünk a saját életünkben mi is. Szorongunk, magányosak, gyökértelenek vagyunk. Olyan ördögi körnek tűnik ez, amit csak akkor van esélyünk megszakítani, ha már annyira mélyre ástuk magunkat az elkerülhetetlen gödrünkben, hogy lehetetlennek tűnik a folytatás. Jankó és Bandi is megkapják ezt az esélyt. Nagyon remélem, hogy élni fognak vele.” Németh Nikolett
Jurányi Ház
Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház mostanra meghatározó helyszíne lett a főváros kulturális életének, pezsgő színfoltja a kortárs művészeti közegnek.
Az egykori középiskola mintegy 6700 négyzetméteres impozáns épületének osztálytermei és tanári szobái próbatermekké és irodákká, műhelyekké és showroomokká, a tornatermek játszóhelyekké alakultak át, a sulibüféből pedig kávézó és galéria lett. Ami viszont változatlanul megmaradt, az a tehetséggondozás, a fiatalos légkör és az értékteremtés. Jelenleg napi szinten a Házban több mint hatvan tagszervezet, köztük 25 regisztrált előadó-művészeti, számos alkotó- és vizuális művészeti csoport, valamint egyéb civil szervezet dolgozik.
A Jurányi létrehozásával az volt a célunk, hogy egy stabil, közös otthont találjunk a független színházi és alkotóművészeti szektornak biztosítva a napi működéshez szükséges infrastrukturális hátteret. Szerettünk volna kialakítani a budai miliőben egy olyan kulturális centrumot, egy „kortárs művházat”, ahol a színházbarát fiatalok egy kávé mellett vagy akár egy színházi előadáson, kreatív gyerekfoglalkozáson vagy akrobatikus mozgásórán szívesen eltöltenek pár órát, ezáltal aktív közösségi élettel töltve meg újra az elhagyott oktatási intézményt.
A Jurányi több mint egy budai színház, alkotói és kreatív bázis, ahol a visszatérő repertoár, az évi 300 produkció mellett változatos művészeti, közösségi és oktatási programokkal találkozhatnak a látogatók. 2012-es megalakulása óta a Jurányi népszerűsége mind a független művészek, mind a közönség köreiben folyamatosan növekszik. Büszkék vagyunk arra, hogy mára bizonyos művészeti szakközépiskolákban érettségi tétel lett a Jurányi Ház.
