Fazekas Dániel: Semmi sincs sehogy

Fazekas Dániel (1994) művészeti programjában az emberi identitás megértését, a test és lélek kapcsolatát és az azzal összefüggésben álló pszichés folyamatokat kutatja és ábrázolja.

Személyes történetein keresztül dolgozza fel és mutatja be a kivétel nélkül minden ember életében jelen lévő szorongásokat, kapcsolódási nehézségeket, amelyek identitásunk alapjai, meghatározó építőkövei. Legfőbb állítása, hogy ezeket az erősen személyiségformáló történéseket már-már a szánalmas közhelyek szintjére redukáljuk, míg számos más dologról őszintén beszélünk és felvállaljuk azokat. Megfigyelése rávilágít kortárs társadalmunk paradigmáira, amely egyik szélsősége bizonyos kérdésköröket túlhype-ol, de az alapvető igazságokról nem vesz tudomást. Programjának egyedisége, hogy a férfi művésztársaitól meg nem szokott intimitással és érzékenységgel ábrázol életeseményeket a saját megélésein keresztül, mellyel célja az őket is megérintő problémák stigmatizálásának feloldása.

Annak ellenére, hogy képei jeleneteit egyéni tapasztalatain keresztül árnyalja, fenntartja a befogadó érzékelésének szubjektumát, hogy nem vagyunk egyformák, mindenkinek más a fájdalomküszöbe és a megoldási stratégiája, hogy tulajdonképpen semmi sincs sehogy.