Vészfrekvenciák

Nyolcvan évvel ezelőtt Budapest romok és fel nem robbant lőszerek talaján épült újjá egy pusztító ostrom után, amely a második világháború egyik leghosszabb és legvéresebb csatája volt. Akárcsak épületeink és utcáink, mi magunk is évtizedeken át hordozzuk a háború sebeit – legyenek azok fizikaiak vagy lelki természetűek. Félelmeinket generációról generációra adjuk tovább, amelyeket aztán folyamatosan manipulálnak, eltorzítanak és felhasználnak – sokszor éppen ellenünk. A háború visszhangzik fülünkben, elménkben és szívünkben.

Eközben egyre több szó esik a világban – különösképpen Európában – a fegyverkezés szükségességéről, amit a különböző kormányok kommunikációs kampányaiban és költségvetési terveiben egyaránt biztonsági garanciaként mutatnak be, másrészt erődemonstráció gyanánt a valós vagy vélt ellenségekkel szemben. Ugyanakkor a fegyverkezés jelentős üzleti vállalkozás is, amely a nemzetgazdaságok és magáncégek érdekeit szolgálja, miközben a közvéleményben általános fenyegetettség érzetet kelt – annak ellenére, hogy éppen biztonságot ígér. Végső soron a fegyverek hajlamosak elsülni, még a legjobb szándékok ellenére is. Magyarország közvetlen szomszédságában háború dúl, amely egyre inkább egy újabb világháború rémképét vetíti előre, a közel-keleti konfliktus állandó eszkalációs fenyegetést jelent, és világszerte folyamatosan zajlanak polgárháborúk és határmenti összecsapások – a bombák robbanásai régóta nem hallatszottak ennyire közelről. A biztonság csábító szirénhangját könnyen elnyomja a légvédelmi szirénák sivítása.

A hang gyakran válik a pszichológiai, sőt, a fizikai hadviselés eszközévé. A légitámadások és a bombarobbanások hangjai éppoly pusztítóak lehetnek, mint az általuk okozott emberi veszteségek. A légvédelmi szirénák és a bombázás hangjai által okozott szomatikus tünetek, a vadászgépek morajlása által kiváltott poszttraumás állapotok olykor ugyanolyan halálosak lehetnek, mint maguk a fegyverek. Az OFF-Biennále Budapest részeként egy egykori légó-pincében megrendezett Vészfrekvenciák című kiállítás olyan műveket mutat be, amelyek manipulálják és játékba hozzák a háború hangjait. Ezek az alkotások dekonstruálják, újrakomponálják és felülírják a konfliktusok zajait, lehetőséget kínálva egy olyan jövőkép megfogalmazására, amelyben a fegyverek talán végleg elhallgathatnak.

A Blinken OSA Archivummal együttműködésben a kiállítás emellett egy kisebb válogatást mutat be a hidegháborús polgári légvédelem archív anyagaiból, valamint a nyolcvan éve történt Budapest ostromával kapcsolatos dokumentumokból.

Művészek: Lawrence Abu Hamdan (JO/UK), Nikita Kadan (UA), Jeneses Ádám – Kophelyi Dániel – Krasz Ádám (HU), Cal Kowal - Charlotte Moorman (US), Tuan Andrew Nguyen (VN/US), Open Group (UA), Páll Tamás (HU)

Kurátorok: Molnár Veronika, Székely Katalin

Együttműködő partnerek

Bakáts Bunker / Ferencváros Cultural Center

Blinken OSA Archivum