Víkingur Ólafsson szólóestje

„Izland Glenn Gouldja”, ahogy Víkingur Ólafssont a The New York Times kritikusa nevezte, az olyan csúcsokon érzi leginkább otthonosan magát, mint a legnagyobbak – például Bach, Beethoven, Schubert – zenéje. Hármuk műveiből állította össze szünet nélküli, nyolcvanperces szólóestjének anyagát „in E”, vagyis három E-dúr és három e-moll művet sorakoztatva fel úgy, hogy mindig Bach, illetve Schubert zenéje a „kérdés”, és ezekre mindháromszor Beethoven egy-egy szonátája a „felelet”. Ez már több mint műsorterv: kompozíció. Megkockáztathatjuk előre, hogy a negyvenegy éves zongoraművész koncertje nagy élmény lesz? Nem kell tartanunk a téves prognózis veszélyétől, a műsor és az előadó személye egyaránt katarzist ígér.