Puskás Marcell Amúgy, ezt már most visszanézném
Kedves Most,
nem tudom, miért írok neked. Talán később fontos lesz, hogy megtettem, de közben meg úgy érzem, megint túl korán búcsúzom tőled.
Még itt vagy, de már most hiányzol. Mindenesetre csinálok erről a levélről egy fotót, hátha jó lesz majd egyszer visszanézni.
Program
Amúgy is sok mindent elteszek mostanában. Képeket, mondatokat, embereket, pillanatokat. Nem azért, mert különösebben érdekelnek, vagy bármit kiváltanának belőlem, inkább csak azért, mert jó lesz majd valamire hivatkozni, ha egyszer meg kell magyaráznom, hogy történt egyáltalán bármi az életemben. Valahogy egyik pillanat sem jó annyira, hogy benne maradjak, de ahhoz meg túl jelentős, hogy elengedjem.
Hiába…Úgy tűnik, megint előre kezdtem emlékezni. Elkezdtem kívülről nézni azt, amiben éppen benne vagyok. Rögzítem, elteszem, hogy biztosan ne maradjak le róla, de közben éppen abból maradok ki, ami történik. A cameraroll-om súlya meghozta a kedvem a jövőhöz? Ez az a pillanat, amit később túlértékelhetek? Elég jó emléket gyártottam?
Nem tudhatom előre. Inkább elmentem, hogy később legyen mit hiányolni.
Szóval kedves Most! Nem tudom, mit kellene megőriznem belőled. Talán mindent. Talán semmit. Mindenesetre jelenbéli megélés híján inkább bekapcsolom magamban a jövőt, és legyártom azt az archívumot, amire jó lesz majd visszanézni!
Vigyázz magadra.
Találkozunk majd egy régi képen.
Puskás Marcell előadása a Nostalgia for Present jelenséget járja körbe. A fogalom azt az állapotot írja le, amikor egy pillanat megélése közben már úgy tekintünk rá, mintha emlék lenne, és azon gondolkodunk, hogyan fogunk majd visszaemlékezni rá. A darab azt a különös helyzetet vizsgálja, amikor a jelen helyett már annak későbbi változatát kezdjük megélni, miközben folyamatosan figyeljük, rögzítjük és értelmezzük azt, ami éppen történik. A keresés, a megőrzés és az emlékezés egymásba csúszásával a jelen fokozatosan egy későbbi visszanézés tárgyává válik, miközben egyre nehezebbé válik egyszerűen jelen lenni benne.
Az előadás technológiai alapú, interaktív vetítéseket, élőben generált vizuálokat, élő VJ-t és élő zenét használ. A testen és a színpadon elhelyezett érzékelők valós időben alakítják a vizuálokat, a zenét és a fényeket, így a táncos mozgása közvetlenül hatással van az előadás alakulására. A technológia így nem pusztán az előadás kiegészítője, hanem a koreográfia és a jelenlét aktív része, amely folyamatosan reagál a színpadon történő változásokra.
Kortárs, technológiai alapú táncelőadás, amely a jelen megélésének és a későbbi emlékké alakításának különös feszültségét vizsgálja. Interaktív vetítések, élőben generált vizuálok, VJ, élő zene és mozgás által létrehozott vizuális elemek kapcsolódnak össze egy atmoszférikus, folyamatosan változó színpadi világban.
Balázs Gábor zenész, Biljarszki Maxim médiaművész, VJ és látványtervező, Pataki Noémi táncművész, a Duda Éva Társulat és a Willany Leó tagja, valamint Puskás Marcell médiaművész, aki interaktív és intermediális munkáival, valamint több önálló kiállítással van jelen a kortárs művészeti szcénában.
Balázs Gábor – Zene
Biljarszki Maxim – Live VJ
Pataki Noémi – Tánc
Puskás Marcell, Pataki Noémi – koreográfus
Klajkóné Rovó Virág – fény
Puskás Marcell – Rendező, dramaturg
