Horváth Nóra / Oláh Balázs: Bál
A nézését meg a járást…
Van, aki nem tudja elviselni sem, van, aki rajong érte. Ám legyen szó esküvőről, tavaszi bálról, vagy születésnapról, szinte elkerülhetetlen a vele való találkozás. Kultúránk szerves része, hiszen tömegek fogyasztják. Mi történik, ha ezt az ösztönös, közösségi élményt kiemeljük megszokott közegéből?
A BÁL górcső alá veszi, feldarabolja, kiforgatja, újra gyúrja és beviszi a mulatóst a színpadra, mert nincs kevesebb joga ott lenni, mint bármilyen más táncnak, hiába áll egyszerű mozdulatokból. Lehetőséget adunk a mulatósnak felszabadulni és találkozni más hozzá hasonlóan élő kultúrával, az elektronikus zenével, melynek karakterét energikus lüktetés, torzított, és rétegzett hangzásvilág adja.
Program
Az előadás rávilágít arra, hogy hagyomány rendszerünk nem csupán a múlt lenyomata, hanem egy mai napig formálódó, élő kultúra része.
Egy szélsőségesen megosztott társadalomban ez a darab közös platformként kíván szolgálni az életben található ellentéteknek az együtt létezésére, melyek sokszor oly nehezen áthidalhatók.
Várunk szeretettel a BÁL-on, ismerős dalok és táncos jókedv vár!
A „mulatós” a magyar népzene és tánc egyik élénk műfaja, amelyet hagyományosan esküvőkön és ünnepi összejöveteleken adnak elő. A BÁL ezt a stílust értelmezi újra a kortárs tánc innovatív szemszögén keresztül. Horváth Nóra és Oláh Balázs koreográfiájában – amelyet ők maguk adnak elő – a hagyományos férfi- és női szerepek tudatosan felcserélődnek, a tánc pedig csak addig tart, amíg már nem kapnak levegőt, a fizikai határaikat feszegetve. Az előadáshoz élőben csatlakozik Molnár András kísérletező elektronikus zenész és Rácz Olivér mulatós énekes-billentyűs, így a darab dinamikus párbeszédet teremt múlt és jelen között. Egy mélyen megosztott társadalomban ez az előadás közös platformot keres az együtt létező ellentmondások számára.
Horváth Nóra és Oláh Balázs 2021 januárjában kezdték el első közös kutatásukat. Érdeklődésük és munkájuk kiindulópontjai a Magyarországon élők aktuális tánckultúrájának kutatása, dokumentálása, emellett kitartó törekvésük, hogy új kommunikációs csatornákat találjanak, amelyeken keresztül különböző társadalmi közegekből érkező nézőket lehet megszólítani. Céljuk, hogy a Budapestre koncentrálódott kortárstáncot a művészethez nehezebben hozzájutó közösségek számára is elérhetőbbé tegyék. Művészetükben a jelenkor szociális táncait, mint például az urbánt, vagy a néptáncot, a kortárs előadásokra jellemző dramaturgiával viszik színpadra, ezzel alkotva új formanyelvet, miközben arra is figyelnek, hogy ez szélesebb közönség számára is értelmezhető legyen, de a nyers fizikalitáson keresztül őszintén és radikálisan reflektáljon a mai társadalmi kérdésekre, problémákra.