Nem mi voltunk! Crew: MUD

„Vajon azért-e, merthogy az embereknek egyáltalán nem kellett volna létrejönniük, hanem jobb lett volna, ha megmaradnak amúgy sár voltukban – vagy pedig azért, mert bár megalkotásukra szükség volt ugyan, csakhogy valami másféle, nem pedig ilyen formát kellet volna kapniok?”

(Lukianosz: Prométheusz vagy a Kaukázus, fordította: Trencsényi-Waldapfel Imre)

Öten maradtunk, művészek és barátok 17 éve. Ki akartunk lépni megszokott életünkből, ha csak egy rövid, meghatározott időre is. Nem tudtuk pontosan, hogy, miért, és azt sem, hogy mi fog ott majd történni. Át akartunk változni egy másik formába, át akartunk lépni egy másik állapotba.

Az egész azzal kezdődött, hogy ástunk egy gödröt egy mezőn. Az átlépéshez a sár nyújtott lehetőséget. A sárba belemártott emberi test felfüggeszti a civilizált emberi lét körülményeit. A sárral teljesen bekent ember már csupán félig ember – félig valami más. Természet, anyag, ösztön – se nem jó, se nem rossz.

Ebbe a köztes állapotba kerül át közülünk az, akit bekenünk a sárral, aki vissza- és belebújik a

földbe. Mihelyst átalakult Sáremberré, már valaki más lesz belőle: saját magának egy másik verziója, éppen az adott helyzettől függően. Szörny, gólem, föld, torz szerelmes, groteszk bábu – és még annyi minden más.

Az átváltozás által létrehozott figurát újabb és újabb helyzetekben próbáljuk ki, ezáltal újabb és újabb képeket, szituációkat hozunk létre. Ez egyszerre ad szabadságot és lehetőséget arra, hogy a saját életünkre reflektáljunk.

Vonzott minket a föld: lejebb és lejjebb, mélyebbre,

vonzott a sár: belebújni, átváltozni.

Oda, ahol már nem szavakba önthető a tapasztalat.

„Mi az élet? Sár.

És az ember benne? Arany a sárban.”

Móricz Zsigmond: Sárarany

A kiállításon bemutatott művek egy része olyan fotókból áll, amelyek ezt az átváltozás során létrejött lényt örökítik meg. A művek másik részét a mázazott, égetett kerámiafejek alkotják, amelyek a Sárember groteszk, torz, ám egyszerre vicces és esetlen manifesztációi. A sajátos installáció pedig lakberendezési tárgyakkal – az emberi civilizáció letisztult, régi formáival – együtt bemutatva láttatja a művek egyik alapmotívumát: az ellentéteken alapuló harmóniát.

A kiállítás a hat magyar képzőművész közös munkájából megszületett Sár projektet mutatja be. A művészek (Bátory Péter, Brückner János, Falvai Mátyás, Fillér Máté, Szabó Ottó, Tóth Márton Emil) 17 éve dolgoznak együtt Nem mi voltunk! Crew néven, sok magyarországi és nemzetközi művészeti produkciót létrehozva. A Sár / Mud nevű projekt 2020-ban indult el, a Kömlődi lösz című rövidfilmmel. Azóta folyamatosan épül a formátuma szempontjából performanszon, videón és fotón, illetve installációkon alapuló művészeti munka. Ennek a projektnek a középpontjában az átváltozás, egy csupán félig emberi állapot megtapasztalása, és a nyers, természetközeli anyag – a sár – nyújtotta lehetőségekkel való kísérletezés áll.

Külön köszönet:

Pálinkás Dominika

Pengő János