Xexa, Mariam Rezaei, Bója, Bölöni/Kovács-Vajda/Lichter, Eszelős meszelős

Tavaly szünetet tartottunk, a magunk módján legalábbis: volt egy háromnapos júniusi kiruccanásunk Brüsszelbe, ez volt a Sckruuhk minifesztivál több magyar résztvevővel, a helyi Kraak és Schiev csapatokkal együttműködésben, majd egy november végi vasárnapon szerveztünk egy koncertekkel egybekötött közönség- és önkéntestalálkozót a Lóvasúton, az volt az UH teszt. Önálló budapesti fesztivált azonban 2025-ben, tizenegy év után először nem rendeztünk. 2026 őszén viszont ismét lesz egyhetes UH Fest.

De előtte, április 25-én tartunk egy estét a Trafóban.

Itt lesz a portugál, de jelenleg Londonban élő Xexa, akinek gyökerei Afrika második legkisebb országába, São Tomé és Príncipébe vezetnek. Zenéit az elmúlt másfél évtized kulcsfontosságú kísérleti tánckiadója, a Príncipe adta ki, amely évek óta ötvözi a kortárs klubzenét a portugál posztkolonializmus poliritmikus örökségével – Lisszabon „külvárosaiból, lakótelepeiről és nyomornegyedeiből”, ahogy ők írják. Xexa ütemei azonban indirekten lüktetnek, dekonstruált tánczenéje körbeölel, rétegződik. Tavalyi, Kissom című albumán az angolai kizomba ritmikája úgy vezet, hogy ambientje akár Arthur Russellre is emlékeztethet.

Egészen másképp, úttörő technikával és sajátos logikával szedi szét a tánczenét az iráni származású, de szintén Londonban élő Mariam Rezaei, aki hangszerként szólaltatja meg a lemezjátszókat: nem arra használja a lemeztűt, amire való, szinuszhullámokat irányít a sebességszabályozóval, digitálisan manipulál, és egyedi technikákkal tartja folyamatos mozgásban a free jazz, a mutáns klubzenék és az improvizációs zörejzenék valószerűtlen metszéspontjait. Több zenekarnak is tagja hangszerével, a Turntable Trióban Evicshen és Maria Chavez a partnerei, Fractured című szólólemezén pedig az UH Festen többször látott Elvin Brandhi is szerepelt.

A helyi színtereket három produkció képviseli ezen az estén. Bódis Martin és Janky Máté Előd duója a Bója, előbbi a Kripta freepunk közegéből, utóbbi részben az AQB alkotóközösségéből, új felállásukban pedig a pszichedélia, a doom, a dub dinamikái mentén improvizálnak dobon és élő elektronikán, elsöprő energiával Otomo Yoshihide és a felhőalapú világ nyomdokain.

Filmszalag-rohasztás és found footage: Lichter Péter a hazai kísérleti film egyik legeredetibb és legtermékenyebb alakja. Legújabb alkotása, A dolog a koporsóban kísérleti kollázshorror, amelyben Lichter kizárólag vámpírfilmeket darabolt és roncsolt, 35mm-es, super8-as kópiákat és digitális lenyomatokat, a film zenéjét pedig a pécsi elektronikus zene új hullámának két tehetsége, Kovács-Vajda Bence és Bölöni Anna szerezték. A dolog él! című koncert Lichter Péter filmjének vetítése a Trafó nagyvásznán, Bölöni és Kovács-Vajda helyben improvizált, élő elektronikus zenéjével, amelyet filmzenéjükkel ellentétben „a spontaneitás ural majd, a zene irányát a pillanat döntései alakítják, a hangzás a jelen reakcióiból születik”.

Végül, de nem utolsó sorban velünk lesz Ellendről a „pécsi elektronikus zenei szak” alapítója, Kovács Balázs, aki Eszelős meszelős projektjével tér vissza hozzánk. Zenéit „a házfelújítások és egyéb mechanikus munkák során keletkezett különféle dallamfoszlányok, ötletei és ezek rétegzései” inspirálják, a Trafó nagytermében csatlakoznak hozzá a Faluság blog Szövegsétájának szerzői is, hogy helyben születő hangzó és képi kontemplációkat hozzanak létre együtt.