TÁP Színház – Szerb Antal: Utas és holdvilág // Trafó

Mihály elszökik felesége elől olaszországi nászútjukon, pedig már csaknem elhitte magáról, hogy rendes, megbízható és komoly férfi. De elég egyetlen röpke találkozás egy kamaszkori baráttal, és a hosszú éveken át nagy igyekezettel felépített polgári én azonnal darabokra hullik. Az elnyomni vágyott kamaszkor kísértetei felszínre törnek, és arra kényszerítik Mihályt, hogy végre szembenézzen a titokzatos Ulpius-házban eltöltött idő árnyaival. Mihály menekülése egyszersmind kutatás is, saját életének, vagy talán még inkább saját halálának keresése.

Az Utas és holdvilág c. előadás a rendező 2002-es rádiójátékát veszi alapul, amelyet Turay Tamás felkérésére és közreműködésével készített Szerb Antal klasszikus regényéből. A rádiójáték szakított az egymást váltó párbeszédek és zenei bejátszások jelentette klasszikus formával: a rendező az egész dialógustest mellé atmoszférateremtő, a történet egyes fedettebb rétegeit kiemelő, a dialógusokat kiegészítő hangeffekt-konstrukciókat kevert. A rádiójátékra playbackelő színészek számára az előadás próbafolyamata komoly színészi tréninggel ér fel, egy másik színész hangjának testet adni olyan feladat, mellyel más helyzetben nem találkoznak. Az élő színész és a rögzített hangzó szöveg találkozása automatikusan veti fel az eseményeknek való kiszolgáltatottság témáját, erősíti a szereplők végzetszerű sodródásának érzetét. Színész és hang, hangzó szöveg és zeneileg kiemelt tudattalan tartalmak egymástól való elidegenítésével, egymással való viszonyba állításával vagy éppen összekomponálásával, valamint egy változatos, expresszív vizuális világgal az Utas és holdvilág egy sokrétű és sokrétegű egész estés előadássá válhat.

Az Utas és holdvilág elmúlt 80 éves, de pofátlanul, kortársakat megszégyenítően friss és fiatalos. A TÁP Színház különleges vizualitású playback-előadással tiszteleg Szerb Antal kultregénye előtt. A nagyjából öt óra hosszúságú előadás kétségtelenül rendhagyó és merész kísérlet a regény világának megidézésére, lemaradni róla igazi lúzerség.

Az előadás formai előképe a TÁP Színház 2007-es Keresők című előadása, amely nagy közönség- és szakmai sikerrel futott. A Keresők sajátosságát az adta, hogy az előadás során a rendező korábban felvett rádiójátéka hangzott el, a színpadi történések szereplői a hangjáték dialógusaira tátogtak rá, mindezt pedig változatos, az élményt mélyítő vizuális hatások kísérték.

Molnár Gál Péter szerint a Keresők „akusztikus-vizuális tombolás. Fülbéli-szembéli orgia. Matrix a színpadon. Op-art, pop-art, dadaizmus, széthullásizmus, kollázs, pátosz és paródia faltól falig. Digitalizált valóság. Őrült látvány, eszelős hallvány célszerűen működtetve. (…) A színrevitel bőségben alkalmazza a társművészeteket: animációs filmtől ál-dokumentumig, bábszínházat, varietét, az orfeum és a kabaré alkalmazta nézőtéri műbalhét, filmszkeccsben az előre-hátratekert videó-vetítést, megtoldva a mozgó háttér előtti élő színész előre, s visszamozdulásaival, a hangmélység-magasság ide-odaváltozásával.”