Federico Albanese
Közös, klasszikus zenei emlékszerzés, úton az emlékezet megértése felé.
Program
Klasszikus, de mégsem: a milánói születésű Federico Albanese kortárs komolyzenéje tradicionálisan szép és lírai, ott van benne a hagyomány, de sandítgat az új felé is, indirekten, szinte észrevehetetlenül belenyúlva pszichedéliába, ambientbe és a popos struktúrákba is. Így lesz a mű teátrális, de fogyasztható és soundtrack-szerű: akár ingyenes háttérzenéje is lehetne a beteljesületlenségtől terhes mindennapoknak, de illene egy szürke felnövés-sztorihoz is a vásznon. Talán nem véletlen, hogy több film aláfestőjét is adta már a Berlinben otthonra lelő virtuóz, aki emellett Louis Vuitton és a Hugo Boss bemutatókhoz is írt zenét korábban.
Szcénáján belül művei a kezdetek óta magabiztosan, de finoman hömpölyögnek, az érzékeny - és érzéki - végtermék viszont a 2022-es lemezre (amit Budapesten is megvillant koratavasszal) érett meg és egyesült igazán, amin Albanese Marcel Proust, a francia irodalom-legenda által legpontosabban leírt emlékkapukat nyitogatva szlalomozik az idő és az emlékezet mellékútjain, ráfordulva a zene által nyitott sztrádára a megértés felé.
A38 Hajó
A szénbányászó hajóból átakalított A38 simán Budapest legizgibb szpotja. A hajó gyomra lassan 20 éve ad otthont az élő- és elektronikus zene széles palettájának, teltháznál pedig bőven érezni, ahogy a bulizók ütemes mozgása hullámokat csap a Dunában. Külföldi fellépők is gyakran emlegetik fel utólag, mint kedvenc klubjukat.
