Benkő Imre: Városliget. Budapest, 1969–2023

Az Ózdon vagy éppen a Sziget fesztiválon készített sorozatai megmutatják ezt a szívósságot. Képei azonban mindvégig egy vizuális nyelven közvetítik mondanivalójukat, s rögtön felismerhető bennük az a csak Benkő Imrére jellemző perspektívahasználat vagy látószögválasztás, mely az ő érzékeny és humorral fűszerezett szemléletmódjából fakad. Ugyanakkor ezen túlmenően egy olyan alkotói szemléletmódot hordoznak fotográfiái, melyek André Kertésztől datálhatóan honosodtak meg a fotótörténetben, ez pedig a humanista fotográfia, mely később elsősorban a francia fotóművészek munkáiban vált vezérlő elvként beágyazva életművükbe.

Az idén 80 éves fotográfus a Városligetben fényképezett 50 alkotásával mutatja be Budapest 150 évének egy apró szeletét. Az 1969-ben elkezdett fotósorozat szinte minden évben bővült egy-egy alkotással. Benkő Imre otthonosan érzi magát azokban a szituációkban, melyek által a városban élő kisemberek sorsát mutathatja be láthatatlan módon, hiszen párját ritkítóan megvan benne az a szakmai alázat és az emberekhez való érzékeny megközelítés, mely során képein az átlagemberek válnak főhőssé. A tárlat egyik kiemelt érdekessége, hogy az alkotótól eddig kiállításon még nem láthattunk színes felvételeket. Ezek a felvételek a magyar kortárs fotótörténet ritka darabjai, és ebben az évben kapcsolódnak a 150 éves Budapest történetéhez is.

„Fotográfusként a való világ vizuális értelmezése, az ember és környezetének sajátos dokumentatív ábrázolása érdekel. Az emberi létezés stációit kutatom, a valóságon átszűrt élményeimet képekbe, fotóesszékbe fogalmazom, szubjektív korlenyomatokat készítek.”