SelyemTánc
A minket körülölelő színek mindig is nagy hatással voltak ránk, akár realizáljuk ezeket az impulzusokat, akár önkéntelen reakciókat váltanak ki belőlünk.
Milyen szubjektív relációkat kötünk egy színhez és különböző árnyalataihoz? Hányféle jelentése lehet egy-egy tónusnak? Milyen kötődési pontokat találhatunk velük? Milyen emlékeket, illatokat, akár képeket idéznek fel bennünk? Milyen érzéseket, érzeteket váltanak ki?
Az előadás során ezeket és sok hasonló kérdést szeretnénk együtt körül járni. A színt, mint ingert az egyén páratlan és sajátos viszonylatában vizsgálva. Egy-egy specifikus árnyalathoz kötődő sokrétű, mély és belső érzelmi világot fogunk feltárni, egy immerzív élményt ajánlva a befogadásra.
Program
Ana FISCHER:
„A kézművesség a családi örökségem, ezért a művészet és az alkotás szeretete mindig is konstans része volt az életemnek. Korai gyermekkortól tanultam a legkülönbözőbb féle technikákat, rajzolni, festeni, szobrászkodni és sokrétű kézműves foglalkozáson vettem részt, mindemellett folyamatosan lestem el a textilművesség titkait nagymamáimtól. Tanultam divat- és textiltervezést Dániában és Magyarországon is. Azóta is folyamatosan fejlesztem és mélyítem a tudásom különféle művészeti területeken.
Az utóbbi évek fő fókuszában a vizuális művészet áll. Minden projekt egy-egy specifikus koncepción alapszik, priorizálva az adott elképzelés vizuális leképezésének lehetőségeit, több médiumon keresztül megjelenítve azt. Művészetemet mélyen áthatja a kézművesség, az organikus ornamentika, a dinamikus mozgás és a vibráló telített színek. Témáim főbb motívumai: a tudat és a tudatalatti rejtett világa, az emberi psziché, az érzelmi kötődések/kötöttségek, a realitás szubjektív érzékelése, az önazonosság és a színek pszichológiája. Az L1 Egyesület tagjaként elkezdtem beemelni a mozgás és a performatív jelenlét médiumát művészeti tevékenységembe.”
„BOT Ádámnak hívnak, 1991-ben születtem Debrecenben. Tánccal és előadóművészettel gyerekkorom óta foglalkozom, azonban hosszú évek alatt vált csak a hobbimból hivatás. Kezdetben társastánccal, majd Dezső Virág növendékeként különböző fizikalitáson alapuló előadóművészeti formákkal volt lehetőségem megismerkedni. Szakmai tanulmányokat a Budapest Kortárstánc Főiskolán folytattam 2010 és 2013 között. 2014-től rendszeresen veszek részt a Pataky Klári Társulat előadásaiban, illetve a Ziggurat Project összművészeti kollektíva és a Gera Anita/DanceLab vendégművésze vagyok. Hatással vannak rám a kőszínházakban szerzett tapasztalataim is, főleg a Katona Gáborral való együttműködések, így alkotóként a tánc/mozgás, színház, performansz és egyéb művészeti ágak határain egyensúlyozó előadás létrehozása foglalkoztat.
Jelenleg az L1 Egyesület tagja, szabadúszó táncos, alkotó vagyok.”
KOVÁCS Emese táncművész, a Ziggurat Project interdiszciplináris és térszenzitív társulat alapító tagja és az L1 Egyesület tagja.
A brnoi Janáček Academy of Music and Performing Arts-on (CZ) diplomázott, és számos más koreográfussal, rendezővel is dolgozott a Ziggurat-os munkái mellett. 2017-től az L1 Egyesület tagja. Az NKA Imre Zoltán Program támogatta tánc alkotói munkáját. Számos rezidencián vett részt, úgy mint CCDC Hongkong vagy a Nemzetközi Visegrádi Alap rezidenciája.
Miroslav Tóth (SK/CZ) kísérleti zenei projektjeinek és operáinak állandó alkotó-előadója. Alapító tagja a hamburgi székhelyű General Humanity Labnak Ingrid Hözl zeneszerzővel. Jelenleg az elektronikus zenei kompozíció iránt is érdeklődik.
MΣO CULPA Hipnotikus és progresszív törzsi szeánsz élő doromb játékkal fűszerezve.
Mániákus zenegyűjtő és autodidakta zenész egy személyben.
Szettjeiben keverednek az ambient, a jazz, és a világzenére jellemző törzsi rítusokat idéző hangok, amiket elektronikus zenei elemekkel alapoz meg, így hozva létre az ethno/hypnotic techno vagy épp a tribal/oriental house zenei elegyét.
Tempója és ritmusa rugalmas: improvizációra épül és az alkalomhoz illően változik –
így mindig tud meglepetést okozni; egyszeri és megismételhetetlen élményt adni közönségének.
Jurányi Ház
Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház mostanra meghatározó helyszíne lett a főváros kulturális életének, pezsgő színfoltja a kortárs művészeti közegnek.
Az egykori középiskola mintegy 6700 négyzetméteres impozáns épületének osztálytermei és tanári szobái próbatermekké és irodákká, műhelyekké és showroomokká, a tornatermek játszóhelyekké alakultak át, a sulibüféből pedig kávézó és galéria lett. Ami viszont változatlanul megmaradt, az a tehetséggondozás, a fiatalos légkör és az értékteremtés. Jelenleg napi szinten a Házban több mint hatvan tagszervezet, köztük 25 regisztrált előadó-művészeti, számos alkotó- és vizuális művészeti csoport, valamint egyéb civil szervezet dolgozik.
A Jurányi létrehozásával az volt a célunk, hogy egy stabil, közös otthont találjunk a független színházi és alkotóművészeti szektornak biztosítva a napi működéshez szükséges infrastrukturális hátteret. Szerettünk volna kialakítani a budai miliőben egy olyan kulturális centrumot, egy „kortárs művházat”, ahol a színházbarát fiatalok egy kávé mellett vagy akár egy színházi előadáson, kreatív gyerekfoglalkozáson vagy akrobatikus mozgásórán szívesen eltöltenek pár órát, ezáltal aktív közösségi élettel töltve meg újra az elhagyott oktatási intézményt.
A Jurányi több mint egy budai színház, alkotói és kreatív bázis, ahol a visszatérő repertoár, az évi 300 produkció mellett változatos művészeti, közösségi és oktatási programokkal találkozhatnak a látogatók. 2012-es megalakulása óta a Jurányi népszerűsége mind a független művészek, mind a közönség köreiben folyamatosan növekszik. Büszkék vagyunk arra, hogy mára bizonyos művészeti szakközépiskolákban érettségi tétel lett a Jurányi Ház.
