Kollódium-archívum 120.
Minden csak spektákulum. A vizuális dömpingben a látvány elfedi a valóságot. Legyen szó táncról, divatról, képekről; nem tartalmat, jelentést keresünk bennük, legfeljebb információt – és ingert. Pedig a látható mélyén mindig lapul valami, ami túlmutat a látványon.
Manapság csak használjuk a másik embert. Egymás tudását, személyiségét, testét. Mindenki árucikké válik, ahogy a kultúra maga is. Nem embert keresünk egymásban, hanem lehetőséget, hasznot – és ingert.
Pedig mindenkiben van valami, ami túlmutat a láthatón.
Program
Gálos László hét éve készít fotómontázsokat a legkülönbözőbb célokból megalkotott üvegképeiből – hogy felfedezze, mi minden van a mélyükön a szándékolt látványon túl.
Müller Fanny táncos, színész tizenhárom éve dolgozik aktmodellként is. Előadóművészeti eszközzé fejlesztett testét a legelemibb és legintimebb formában adja át más alkotóknak – hogy azok szabadon kifejezhessék magukat általa.
Hat éve dolgozik Gálos képeiben is.
Hol van és mivé lesz a nőtárgyként funkcionáló testben az ember és a művész?
Mivé lesz a művész, ha csak használ emberi testeket?
Azokban van-e ember a látvány mélyén?
A fotómontázs-sorozat 120. része úgy próbál erre válaszolni, hogy színpadi előadásként az időbe és térbe kilépve, kettős szerepbe állítja Müller Fannyt: szabadon alkotja meg táncszólóját, de abban a tudatban, hogy az előadás alatt végig rávetülnek Gálos László képei. Vagyis egyszerre önálló aktorként és vetítővászonként funkcionálva léphet át a rákényszerített látványszerepből a mögöttes tartalomba – ha létezik még ilyesmi egyáltalán.
Jurányi Ház
Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház mostanra meghatározó helyszíne lett a főváros kulturális életének, pezsgő színfoltja a kortárs művészeti közegnek. Az egykori középiskola mintegy 6700 négyzetméteres impozáns épületének osztálytermei és tanári szobái próbatermekké és irodákká, műhelyekké és showroomokká, a tornatermek játszóhelyekké alakultak át, a sulibüféből pedig kávézó és galéria lett. Ami viszont változatlanul megmaradt, az a tehetséggondozás, a fiatalos légkör és az értékteremtés. Jelenleg napi szinten a Házban több mint hatvan tagszervezet, köztük 25 regisztrált előadó-művészeti, számos alkotó- és vizuális művészeti csoport, valamint egyéb civil szervezet dolgozik. A Jurányi létrehozásával az volt a célunk, hogy egy stabil, közös otthont találjunk a független színházi és alkotóművészeti szektornak biztosítva a napi működéshez szükséges infrastrukturális hátteret. Szerettünk volna kialakítani a budai miliőben egy olyan kulturális centrumot, egy „kortárs művházat”, ahol a színházbarát fiatalok egy kávé mellett vagy akár egy színházi előadáson, kreatív gyerekfoglalkozáson vagy akrobatikus mozgásórán szívesen eltöltenek pár órát, ezáltal aktív közösségi élettel töltve meg újra az elhagyott oktatási intézményt. A Jurányi több mint egy budai színház, alkotói és kreatív bázis, ahol a visszatérő repertoár, az évi 300 produkció mellett változatos művészeti, közösségi és oktatási programokkal találkozhatnak a látogatók. 2012-es megalakulása óta a Jurányi népszerűsége mind a független művészek, mind a közönség köreiben folyamatosan növekszik. Büszkék vagyunk arra, hogy mára bizonyos művészeti szakközépiskolákban érettségi tétel lett a Jurányi Ház.