Mit mond nekünk saját magunkról Cortázar?

A XX. századi latin-amerikai irodalom egyik legkiemelkedőbb alakjának műveit rengetegen ismerik, szeretik, és nagyon sokan vizsgálták már. A róla írt tanulmányok kisebb könyvtárat megtöltenének, rajongói még 39 évvel a halála után is olvasói csoportokat hoznak létre a közösségi oldalakon.

Az a program, amelyet most a figyelmükbe ajánlunk azonban eltér az eddig megszokottaktól, egy új, gyakorlatiasabb nézőpontból közelít a Cortázar-novellák titokzatos világához. Nemcsak az a célja, hogy támpontokat adjon az elbeszélések gondolatilag, érzelmileg és képileg is bonyolult szövetének felfejtéséhez, hanem az is, hogy segítségükkel saját személyiségünk talán kevésbé ismert, rejtett zugaiba is betekintést nyerjünk. Cortázar novellái erre különösen alkalmasnak tűnnek, hiszen olykor nehezen érthető, sok ellentmondást, kettősséget is hordozó szövegein keresztül az emberi természet legmélyebb rétegeibe hatolhatunk be.

Mert végső soron mi másra jó az irodalom? Mi más lenne a szerzők kimondott vagy kimondatlan célja azzal, hogy különféle történeteket mesélnek nekünk? Ahogy a svájci író, Max Frisch mondja: „Az irodalom, többek között, egyéni terápiaként, egyfajta pszichoanalízisként is működik, amiért még fizetnünk sem kell.” A francia Claude Royé álláspontja pedig még radikálisabb, ő úgy véli, hogy „az irodalom teljességgel nélkülözhető, egyetlen haszna, hogy élni segít.”

S valóban: az irodalom, amellett, hogy szórakoztat, ahhoz is hozzájárul, hogy jobban megismerjük a bennünket körülvevő világot és más, párhuzamos valóságokat, egyike azoknak a kitüntetett eszközöknek, amelyek hozzásegítenek minket a mélyebb önismerethez, ami a hiteles élet nélkülözhetetlen feltétele. Az irodalom és a róla szóló, bizalomteljes légkörben létrejött beszélgetések hatékony és szórakoztató formában teremtenek lehetőséget arra, hogy eddig soha végig nem gondolt kérdéseket tegyünk fel magunknak, sőt néha még megválaszolni is sikerülhet néhányat, miközben elmélyülünk a latin-amerikai irodalom remekműveiben.

A 4 alkalomra kiválasztott 4 szöveg (ezek elolvasása feltétlenül szükséges a műhelyen való részvételhez):

Kirké – A nőiség sötét oldala

A sziget délben – A földi és metafizikai teljesség elérésének lehetősége

Egy zsebben talált kézirat – Létezik valahol egy nekünk rendelt társ?

Szakaszvég – Szembesülés halandó mivoltunkkal

A beszélgetések nyelve: magyar

Alkalmak száma: 4

Dátumok: március 14, március 28, április 11, április 25.

Időpont: 17:30 - 19:45

Hely: jelenléti, Cervantes Intézet könyvtára (1064 Budapest, Vörösmarty utca 32.)

Résztvevők száma: minimum 7

Részvételi díj: 13.000 HUF

Online beiratkozás: [https://clicbudapest.cervantes.es/hu/activities]

A műhelybeszélgetések vezetője:

Imrei Andrea, Ph. D., hispaniszta, műfordító, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Biblioterápia szakirányú képzésének szakmai vezetője