Fritz Lang M

A CineKorda a Corvin Moziban mutatja be október 27-én Ulrich Seidl Sparta (2022) című filmjét, amely, mint a film- és irodalomtörténet megannyi sarokköve, a deviancia megvető gyűlöletén és vérszomjas üldözésén keresztül mutatja meg egy közösség fasizálódását.

A Sparta kódjai, színészvezetése, narratív szerkezete és politikuma is megidézi az M-et.

Nézzétek meg a Spartat a Corvinban, és gyertek el november 15-én, hét órára a Gólyába, az M vetítésére, hogy együtt fedezzük fel milyen filmtörténeti előzményei vannak Seidl filmjének, és

maradjatok a vetítés után, hogy közösen beszéljük át, mit állít a marginalizált szexuális csoportok és a fasizmus kapcsolatáról a két film, és az európai kultúrtörténet más fontos referenciái.

//

A Sparta táborról kapta a címét, ahol Ewald, a főszereplő alternatív közösséget alakít ki a helyi kis- és kamaszfiúk számára. A fiúk cselgáncsot tanulnak, olyan játékokat játszanak, amelyek átírják a korábbi alá-fölérendeltségeiket, először tapasztalnak meg intimitást és szeretetet, miközben, tudtukon kívül, Ewald vonzalmának kiszolgáltottjaivá válnak. A felnőttek nem azért fordulnak a tábor ellen, mert a gyermekeiket féltik, hanem mert az idgen Ewald bűne fenekestül felforgatja az ismert bűnösség – a rideg, bántalmazó, szeretetlen családi élet – rögzült formáit.

Az M-ben van egy jelenet, amely tömöríti a filmet, kifejezi nemcsak a főszereplő lélektanát, hanem a szerepjátszást magát, modellezi, ahogy a színész a színpadon vagy a kamera előtt, az egyszerre

bűnözőként és tébolyultként üldözött „deviáns” a „szabvány” jelenlétében álarcot ölt fel, vagy épp ellenkezőleg, a gyermekies ártatlanságból vérszomjassá válik, amikor a bűn lehetősége

ellenállhatatlanul felkínálja magát. Hans Beckert (Peter Lorre) egy tükör előtt áll és vicsorba torzítja az arcát, elpróbálja az átalakulást, amely úrrá lesz rajta az utcán, amikor meglát egy gyermeket.

Beckert ámokfutásának végül a berlini alvilág vet véget.

Mit jelentenek Beckert és Ewald sorsának párhuzamai?