Sorry, but yes

Csakúgy, mint a 2003-ban megjelent Yolk of Freedom album, ez a lemez is a szerző filmzenéiből építkezik, de az anyag az alkalmazott zenei funkcióból már tovább lép, a hangulatokból dalok formálódtak, így a darabok – az alkotói szándék szerint – már önmagukban, képek nélkül is megállják a helyüket. Bujdosótól megszokhattuk, hogy mindig azon fenekedik, hogy totál szokatlan, keresztbe-kasul crossover anyagokat tegyen az asztalra, utolsó, Bujdosó Triós lemezükről Marton László Távolodó eképpen írt: „nagyon friss, a legjobb értelemben besorolhatatlan cucc, mondhatni, előzmény nélküli”.

Nahát, ez az új lemez viszont nem pont ilyen.

„Stílgyak”, mondhatnánk, és mondjuk is, a nyitó „Partizán” c. tétel a Gulyás Marci- féle „Péntek esti Partizán” – melynek állandó szerző-házigazdája Bujdosó bandája - szörfös – rockos főcímdalának extended verziója, az azt követő „Happy New Ear” soulosan, afrosan grooveol, az „Every happy postcard” francia ízekkel simogat a 60-as évek modorában, míg a „Troll bossa” Charlie Mingus apánk szellemében hengerel. A lemezen nagyjából mindent a multiinstrumentalista Bujdosó játszott fel, van, hogy a szaxofont is, de néha vendégek (dob, fúvósok) felbukkanására számíthatunk, ugyanis ahhoz már tényleg kell a bashav, hogy valaki lejátssza azokat a szörny-bonyolult hangszereléseket, amiket emberünk kitalált. Külön örömteli fejlemény, hogy az album anyaga egy kimondottan erre az alkalomra verbuválódott „mini big band” elővezetésében lesz hallható, ruházzon be tehát ön is Bujdosó új lemezébe, a Sorry, but yes címűbe, valamint tegye tiszteletét a lemezbemutatón is, lelki épülése garantált a műfajok ezúttal, „kavalkádszerű” randevúja által!

A zenekar tagjai:

Bujdosó János – gitár

Bujdosó Áron – trombita

Kálmán András – billentyű

Koncsecskó Péter – dob

Pettik Ádám – ütős hangszerek

Szerető Dániel – basszus

Szögi István – harsona

Weisz Gábor – szaxofon

A lemezbemutató előtt: BUJDOSÓ TRIÓ!