Vida Judit: Posztmodern design
Vida Judit életművét követve végig kísérhetjük azt a folyamatot hogyan vett új irányt a rendszerváltást követően művészetében a kerámiáról való gondolkodás.
Program
- 17:00-20:00Megnyitó
A hetvenes években a főiskolán a hagyományos értelemben vett kerámiaművészetet tanulja, bár már akkor sem az érdekli igazán, sokkal inkább annak határát, más művészeti ágakkal való kapcsolódási lehetőségét keresi. Nyolcvanas évekbeli munkái konkrét étkészletelemekből épülnek fel (Mozdulat kávéskészlet és kalapácsos kanna), de idézőjelbe teszi a használati tárgyak használhatóságát. Az acb Attachmentben most bemutatott, kilencvenes években készült kerámiák nyomokban felismerhető formáik ellenére inkább ironikus módon közelítik meg a tárgyak funkcióját. Luxustárgyak ezek, véletlenül sem mindennapi használatra készültek. Műalkotások. Vagy ahogy Balassa Péter nevezte: metatárgyak; értve ezalatt, hogy a tárgyak saját önreflexióikat is magukban hordozzák.
Vida a rendszerváltás körül kezdett kísérletezni a kerámia és a fém ötvözésével, ebből született a Déjà Vu című sorozata. A széria első darabjai hagyományos ipari étkészleteket idéznek, abban térnek el azoktól, hogy manufakturálisan készülnek, nincs két egyforma köztük. Izgalmas feszültség keletkezik az alkotásokban ahogy a fekete vagy fehér törékeny kerámia ütközik az anyagában teljesen máshogyan viselkedő fémmel. A szögletes formák és a fémrudak dinamikussá teszik a kompozíciókat. A művek bázisát egy alapforma adja, azokra applikált Vida különböző elemeket. Az elemek díszítése sem hagyományos, sokkal közelebb állnak e tárgyakhoz a posztmodern építészet alkotásai, mivel téri hatásokra játszanak rá a kerámiákon megjelenő díszítőelemek. A kilencvenes évek közepére maga mögött hagyja az addig konzekvensen alkalmazott formát, ekkor készült műveinek különböző szabálytalan kilógó részei egyre messzebb kerülnek a kiindulási alaptól. A Déjà Vu sorozat utolsó darabjainál és a W.A.M. K-626 című művénél a kerámia is színessé válik. Az évtized második felében készült Egogeotika című sorozatában teljesedik ki Vida posztmodern stílusa. Arany, fekete és piros által dominált ornamentika jelenik meg e műveken, a fém applikációk is egyre hangsúlyosabbak. Ezzel a sorozatával veszítették el teljesen a tárgyak a használati funkciójukat, mely által egyedi műtárgyakká váltak. A térben lebegő Egogeotika 11 című alkotása a dekonstruált kerámia megtestesítője.
acb Galéria
Az acb Galéria 2003-ban jött létre Budapesten, az elmúlt két évtized során a magyar és kelet-európai művészeti piac meghatározó szereplőjévé fejlődött. Kezdetben olyan magyar és nemzetközi, feltörekvő és középgenerációs neokonceptuális művészeket képviselt, akik a keleti blokk 1990-es politikai változásait követően váltak aktívvá. Azóta a galéria bővítette az érdeklődési körét: jelenleg számos, az 1960-as és 1970-es évek magyar művészettörténetében jelentős neoavantgárd alkotó tartozik a galériához, valamint a már meglévő művészkör mellett a legfiatalabb generáció tagjai is a képviselve vannak. Az acb 2022 ősze óta három kiállítótérrel rendelkezik: a fő kiállítótér az acb Galériában található, az acb Attachment projectspace-ként működik, az acb Plus pedig nagyobb önálló és csoportos tárlatokat mutat be. A galéria kutatással és könyvkiadással foglalkozó részlege a 2015-ben alapított acb ResearchLab, amely korábban gyakran periférikusnak kezelt magyarországi neoavantgárd és posztavantgárd életművek és művészeti jelenségek bemutatásával és publikálásával foglalkozik. A galéria fontos szerepet játszik a globális művészeti piacon, aktívan képviseli művészeit hazai és nemzetközi szinten, illetve olyan művészeti vásárokon vesz részt, mint például az Art Basel in Basel és az Art Basel Miami Beach, a Frieze Masters London vagy az ARCO Madrid.